Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Pócs Éva Budapest: A magyar halottlátó és a keresztény Európa

soknak igen érdekes mozzanatait őrizte meg és ötvözte. Mint hiedelemmondai alak ill. hiedelemlény magához vonzott - az újkori hiedelmek és hiedelemmondák szintjén - bizonyos "keleti elemeket", de tényleges működését tekintve a magyar parasztság egy alapvetően az európai rendszerekbe tartozó közösségi funkcionáriusának bizonyul. Röviden összefoglalva a magyar halottlátó jellemvonásait, a rávonatkozó kutatás néhány csomópontját, a következőket mondhatjuk: A halottlátó élők és holtak közt közvetít, természetfeletti adottságai révén kapcsolatba tud lépni a halottakkal. Alakját részben hivatásának gyakorlása közben tett helyszíni megfigyelésekből, részint élményelbeszélésekből és hiedelemmonda-szövegekből ismeri, rekonstruálta a kutatás. Igen gazdag az elhivatásúra, beavatására vonatkozó hiedelem- és mondaanyag, de a gyakorlatból, vagyis a halottlátók élményelbeszéléséből is tudunk beavató "túlvilági utazásairól". Ezeknek alapja a transztechnika, a testtől elszakadó lélek képzete, helyszíne a túlvilág és fontos tényezője az elhívó és kísérőszellemek megjelenése. Az elhívó szellemek kivétel nélkül mindig keresztény jellegűek: Szűz Mária, (többnyire női) szentek, angyalok, szép ruhás nők, ritkábban ősz öregember, vagy egyszerűen férfi - tehát sohasem a "klasszikus" sámánizmusra jellemző állatlelket, állatalakot öltött alteregók. Elhívó állatlelkekre ugyan nem, de állat (főleg madár) alakú segítőszellemekre van néhány szórványos hiedelem-adatunk - főleg a magyarság keleti csoportjaitól. Egy kevésbé elterjedt beavatási technika is elő-előfordul, mégpedig a kapcsolatba lépés az eltemetett halottakkal: alvás a síron a temetőben és hasonlók. A túlvilágképek igen változatosak: keresztény menny, ritkábban pokol is, olykor egy népies-keresztény pokol, "népi" ördög-alakokkal, némely esetben ettől eltérően egy archaikus, "keresztény előtti" alvilág: kígyók, békák, gyíkok országa. A további, a hivatás gyakorlásához szükséges rendszeres érintkezés a halottakkal történhet a beavató lélekutazáshoz hasonló túlvilági utazás révén: tehát a halottlátó időről-időre "elrejtezik", "alszik", és közben vagy ezután beszél, tudósít a halottakról. Általánosabb azonban, hogy a halottak megjelennek a halottlátó földi-testi környezetében, csak általa látható "jelenések" formájában. Némely adatunk a "megszállottság" jelenségére utal: a halottlátót mint médiumot megszállják a halottak szellemei és általa, rajta keresztül beszélnek az élőkhöz. Az érintkezés technikájához tartozhat az előbb említett segítőszellem, amelyre néhány, főleg dél- és kelet-magyar adatunk van. Sok halottlátó gyakorlatához tartozott a halottak üzeneteinek közvetítésén kívül az elveszett emberek, állatok és tárgyak hollétének felfedése, kisebb 26