Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Puskás Bernadett: Két kárpátaljai fatemplom és ikonosztázaik
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. landoztak át a bizánci szakrális művészet területére, előfordulnak. Mindez arra utal, hogy a mester megfelelő gyakorlattal rendelkezett ikonok festésében. Az ikonokon a hagyományos, vagy egyedi cirill betűs feliratok a rutén nyelv és írásmód jó ismeretéről is vallanak. A templom szentélyében az ikonosztázzal közel azonos időből Keresztrefeszítést ábrázoló falkép is fennmaradt az ikonosztáz-állítás évének egy szomorú személyes eseményéről megemlékező felirattal: „A leánygyermek Mária Grigássy Mihály pap gyermeke elhunyt 1784. június 6-án.” A festésmód alapján a festő szintén Peyer lehetett. Az uzsoki és a zugói templommal és ikonosztázaikkal, ikonjaikkal kapcsolatban még számos további nyitott kérdés marad, melyek megválaszolásához pontos felmérésük, újabb részletes dokumentálásuk, restaurálásuk volna szükséges. A fatemplomok vizsgálatát már a technikából adódóan számos tény nehezíti. Ahogy több forrás is igazolja, a boronafalazású épületek szétszerelhető voltának köszönhetően könnyen szállíthatóak voltak akár nagyobb távolságra, Galíciából. A templomépületet időnként javítások, sőt komolyabb beavatkozások érték.40 Az ikonokat újító, szépítő szándékkal még drasztikusabb átalakításnak vetették néhol alá: lemosták, átfestették. Az ikonosztázok, az ikonok stíluskritikai vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy a 17. század közepétől e területen számos vándormester jelent meg, így a Kárpát-vidék vezető központjaiban képzett galíciai mesterek is. Ugyanakkor számos helyi festő is működött például Máramaros megyében akár ötven évvel korábbi megoldásokat is alkalmazva. Ahogy az uzsoki és a zúgói templom is példázza, a templomépületek számos variánsa és az ikonosztázok különféle típusai készültek. Együttesen mégis, a különféle hatások alatt, itt a posztbizánci művészet sajátos közép-európai változata jött létre, mind a faépítészetben, mind az ikonfestészet vobatkozásában. Ez a helyi szemléletmód a 18. századra még megőrizte a bizánci keleti téralakítást és az ikonográfia tematikáját, ugyanakkor folytatva a 15. századtól jellemző tendenciát igazodott az aktuális, környező nyugati, európai művészet formai, stiláris megoldásaihoz. 40 Слшченко 2005, 5-11. 697
