Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
II. A népi vallásosság történeti–néprajzi megközelítései - Vass Erika: A Hunyad megyei Rákosd református gyülekezet
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. járulékkal támogatta a nehéz időben a magyar tannyelvű iskolát. A felekezeti iskolában 1919. október 6-án 65 diákkal vette kezdetét a tanítás, de november 6-án a román közigazgatóság bezáratta. Hosszas procedúra után 1920. március 6-án kezdődhetett el a tanítás azzal a feltétellel, hogy román nyelvet is kell tanítani.14 A megélhetési viszonyokról és az anyanyelv használatáról részletes képet kapunk a tanító 1922. június 18-án tartott beszédéből, mellyel óvoda nyitása mellett érvelt: „Ref. iskolánk nagy nehézségekkel küzd, mert az I. el. osztályba lépő tanulók nem beszélik a magyar anyanyelvűket, hanem csak a román nyelvet, amelyet a szülők is szívesebben használnak otthonukban. Elérkezvén a tanköteles kor, a gyermek feljő az el. iskolába, ahol addig nem boldogul, amíg valamelyest el nem sajátítja a magyar nyelvet, amelyen a tanítás történik.”15 Az 1940. évi II. bécsi döntés után, amikor Eszak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz, Dél-Erdély pedig Románia része maradt, feszült helyzet alakult ki Dél-Erdélyben. Az idősek mesélték, hogy a vasgárdisták Rákosdon is bementek a magyarok portáira és megverték őket, mert magyarul beszéltek otthon. Ebben az időben tiltották a magyar nevek adását is, mint például a Leventét (az anyakönyvezett hivatalos névtől függetlenül a családban és a faluban így szólítják az illetőt, a református anyakönyvben pedig a polgári anyakönyvben szereplő név és ez a név is szerepel). A rákosdiak közül is többen átszöktek Észak-Erdélybe. Olyanok is voltak, akik a háború végén Budapesten kötöttek ki, a Csepel Gyárban dolgoztak egy-két évig, és utána tértek vissza Rákosdra. A falu társadalmában nagy változást hozott a kollektivizálás. Egy módos gazda fia szerint azelőtt csak a gyenge emberek dolgoztak a gyárban, akik nem voltak képesek megélni a földjükből: „Egy kicsit lenézték, szegény emberek voltak, nem voltak úgy földjük, állataik. Aztán megint megfordult a világ, mindenki oda kelletett szaladjon jobbról, balról.” Sokan hagyták el ekkor a falut, az itt maradottak nagy része pedig a vajdahunyadi gyárban helyezkedett el: jobban fizetett, mintha otthon maradtak volna a kollektívben. Csak az idősek maradtak ott az állatokat gondozni, a rákosdiak helyére Máramarosból érkeztek családok, a falusiak nem vállalták el ezt a munkát. Később a Székelységből jött egy cigány család, ők vitték ki nyaranta a csordát legelni. A kollektív térnyerését mutatja, hogy az 1950-es években a rákosdiak legjobb termőföldjébe építették a kokszgyárat. 14 Arákosdi ev. ref. egyházközség jegyzőkönyve 1894-től, 1920: 216-219. 15 A rákosdi ev. ref. egyházközség jegyzőkönyve 1894-től, 1920: 216-219. 186
