Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1993 (Veszprém, 1993)

„Végre pedig, hulljon manna és sült veréb az égből, a mennyi elég." Az 1848. évi polgári forradalom tizenhárom pontja

Jókai beszél a néphez a Landerer és Heckenast-nyomda ajtajában 1848. március 15-én, a sajtószabadság kivívásakor mezték - ugye napjainkban sem ismeretlen ez a jelenség?! - és igyekeztek „felvilágosítani" a politika iránt fogékonnyá vált népet. Jókai lapja, az Életképek széles tömegekhez jutott el. Tizenhárom pontjából az olvasók megérezhették - megérezték a maró gúny mögötti aggodalmat, jövőféltést. Jókai a forradalmi tizenkét pont magyarázóját az „őselőidőkbe" helyezi vissza, „mikor még a mammuth volt a legnagyobb állat a földön." A pontokat a „tisztelt elvbarátok" számára fogalmazta meg, „s ha rokonszenvre találandnak, majd utasításba adjuk - a magyar academia országgyűlési követeinek' ' - írta elöljáróban. íme a pontok: - Primo. Szabad sajtó, hanem a vármegyéről nem szabad beszélni, továbbá a királyi városokról, a nemesség, polgárság és jobbágyságról. Nem szabad a testületekről és egyes emberekről, sem pedig más élő állatokról, ha azok alatt emberek értetődnek. A többiről szabad, például füvekről és vizekről s poetai elmeszüleményekről. A censura eltöröltetik, hanem a ki valamit nyomtatni akar, tartozik azt előbb mind az ötvenkét vármegyében megkö-