Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1991 (Veszprém, 1991)

Jánosi Gusztáv (1841-1911)

JÁNOSI GUSZTÁV (1841-1911) A műfordító és költő, tudós pap 150 éve született Veszprémben. Ősei már a XVII. században itt éltek. Apai ágon veszprémi csapómester, anyai ágon kenései szabómester dinasztia. Gondtalan gyermekkorát Veszprémben és Kenésén tölti. Tanulmányait a veszprémi piarista és a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban folytatja. A teológiai tanulmányai (veszprémi papi szeminárium) idején kerül közeli kapcsolatba az irodalommal. Kedvelt olvasmányai Zrínyi Miklós, Mikes Kelemen, Kisfaludy testvérek, Petőfi s főként Arany művei. Ekkor kezd verseket írni, melyeket megmutat Arany Jánosnak. Arany buzdítja a versírásra, megérezve tehetségét. Verseit megjelenteti a Szépirodalmi Figyelő, majd a Koszorú hasábjain. Olyan kitűnőségekkel szerepel együtt, mint Jókai Mór, Tompa Mihály, Hunfalvy Pál. Saját kedvtelésére fordítani kezd, amit Arany melegen üdvözöl. Első fordítása az akkor induló Koszorú-ban jelent meg: Lamartine: A költészet rendeltetése c. műve. Hamarosan találkozunk nevével a Vasárnapi Újság, a Magyarország és a nagyvilág, a Fővárosi Lapok hasábjain. Igen nagy hatással volt rá Széchenyi, Kossuth, Deák Ferenc. Ennek köszönhetően születtek meg a hazafias költeményei, melyek a rajongásig fokozódó hazaszeretetéről tanúskodnak: „Búcsú az 1860-ik év fölött", ,,A babiloni fogság után", „Ne féltsétek a magyart", „Magyarország" stb . . . így ír a Ne féltsétek a magyart c. versében: „Míg a föld egy magyart hordoz, Míg az égnek napja tart, Mely lesüt e szép hazára: Ne féltsétek a magyart! . . ." Versei szinte minden ekkor kiadott antológiában megjelentek. (Endrődi S.: A magyar költészet kincsesháza Bp. 1895, Prónai A.: Uj szavalókönyv Bp. 1906). Elmélkedő, bölcselő költeményei a békére, megnyugvásra sarkallnak, borongós hangulatúak, de sosem elkeseredettek. (Tavaszkor, Ábránd és élet, A hit . . . stb.). Jánosi Gusztáv rokonszenves, értékes, de nem teljesen kiforrott költő. Igazi énjét a műfordításokban találja meg. Első próbálkozásai Horatius, Béranger versei, de Arany János buzdítására nagyobb lélegzetű munkákba kezd. Hat év terméseként megjelenik 1867ben műfordításgyűjteménye: A Nyugat költőiből címen. E kötetben zömében Victor Hugó, Goethe, Heine, Schiller fordítások szerepelnek.