Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1988 (Veszprém, 1988)

„Minden tál étel egy szerelmi vallomás" (Jókai Mór)

„MINDEN TÁL ÉTEL EGY SZERELMI VALLOMÁS" (Jókai Mór) Jókaiék háztartása Balatonfüreden Jókai Mór komáromi gyermekéveitől, édesanyja példáján át különösen nagyra értékelte a nők háztartási tevékenységét, tűzhely melletti munkáját, így vélekedett: ,,Úgyde ahhoz, hogy egy háznak éléskamrája legyen, az is szükséges, hogy a család úrasszonya gazdaasszony is legyen. S ez nem olyan alacsony állapot. Családi életünknek a titka fekszik benne. Olyan kevésre becsülik ezt a szót: „gazdaasszony"! Pedig a középosztálynak ez a létföntartója. A középbirtokosra nézve a gazdaasszony-feleség az ispán, a számtartó tiszt, a könywivő, ki többet ér a gazdaságra nézve, mint bármely férfi, ki akkor, midőn látszólag semmit sem csinál, csak épen felügyel mindenre, több hasznot tesz, mint a férj, ki házon kívül hivatala után lát . . . Mikor a klubbokban látjuk azokat a derék férjeket (hadd dicsérjem őket, magam is ebbe a regementbe tartozom), a kik este, a mint a nyolcz órát kongatja a harang, veszik kalapjukat és sietnek haza; tudja mindenki felőlük, hogy ezek boldog házasok, kiket otthon vacsorával vár a gyengéd feleség, s a jó ételt elromlani, a jó asszony arczát megszomorodni hagyni semmi jó pajtás kedvéért nem szabad . . . Hogy miért dicsőítem én az asszonyt a tűzhely mellett? arra én nekem személyes tapasztalásból vett indokaim is vannak," Jókai hálával idézte írásaiban felesége, Laborfalvi Róza háziasszonyi munkáját 1848 telén, debreceni menekülésük idején „egy magyar asszony - két lábas és egy főzőkanál segítségével — megmentett a hazának egy poétát meg egy kormánytanácsost, pedig hivatására nézve az az asszony mint művésznő volt ismeretes a „régi magyaroknál." Laborfalvi Róza házasságának évei alatt egyre szenvedélyesebb gazdaasszony lett, kiterjedt, vidéki jellegű háztartást vezetett pesti házukban és a Sváb-hegyi nyaraló-gazdaságban. Miután 1870-ben már a fürdőidény kezdetén birtokba vehették az újonnan épült balatonfüredi villát, Jókai Mór hitvese nekiláthatott a harmadik háztartás megszervezéséhez. A felszerelés zömét Pestről hozták magukkal, „a sok mindenféle ládát, kosarat pakkos kocsival" szállították Füredre. A nyaralónak gyönyörű, tágas konyhája volt, a nagy ablakokkal ellátott pincehelyiség pompás éléstárnak szolgálhatott mindenféle alakú polcaival és szekrényeivel. (A tojás eltartására szánt szekrényben minden tojás számára volt külön-külön hely.) Laborfalvi Róza gyorsan kapcsolatot teremtett a helyi és a környékbeli asszonyokkal a tej, zöldség, gyümölcs és hal beszerzésére. Jókai már az első füredi fürdőidény után így mesélhetett a Svábhegyen, dicsérve az új otthont, „hol felesége egész kedvteléssel élhetett a gazdaasszonykodásnak": „Van már nénéteknek egy csomó kereskedő-