Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1988 (Veszprém, 1988)

„Minden tál étel egy szerelmi vallomás" (Jókai Mór)

Sem Jókai, sem a felesége nem járt szívesen látogatóba a kedvelt fürdőhelyen, látogatókat azonban fogadtak. Szomszédaik, Sennyei Pál báróék nem csupán az ég titkait fürkészni voltak vendégei Jókaiéknak szinte naponta, hanem „Nusi és Pepi bárónők a nap történetének megbeszélését szerették. Szerettek azonkívül a főzésről is beszélgetni s nem egyszer kérték ki Jókainé tapasztalt tanácsát valami kiválóbb csemege, vagy egyéb különlegesség elkészítésére nézve. Sőt, egyet mást szívesen megpróbáltak a Jókaiék konyháján elkészíteni. Mintha még most is látnám, mikor a bámulatosan világos szőke, nagy hajáról ,,Loreley"nak nevezett Nusi baronesse sultán fügét és görög dinnyét főzött czukorba a mi assistentiánk mellett s midőn a több napi pepecselést igénylő csemege elkészültével én az üvegekbe rakott, átlátszóvá praeparált dinnyét és fügéket jó légmentesen leakartam kötözni, azt a fáradságot már nagyon feleslegesnek Ítélte a szép „Loreley." — Ugy is elfogyasztjuk mi pár nap alatt ezt az Ízletes nyalánkságot! sőt tán még addig is meg kóstolgatom, mig haza érek az üvegeimmel!" — idézte a füredi napokat emlékiratában a kedvelt unokahúg, Váli Mari. 1874 nyarán neves külföldi vendég érkezett Jókaiék nyaralójába. Otto Janke, Jókai berlini könyvkiadója három napot töltött a fürdőhelyen. Laborfalvi Róza „mindenféle speciálisan magyar ételt tálaltatott berlini vendégünk elé. De bizony Janke bácsi se a töltött káposztát, se a túrós csipedettet nem tudta élvezni, sőt még a belőlük kivett kóstolót sem bírta elfogyasztani, azt pedig valóságos irtózattal nézte, mikor mi a finom, cukorédességű, frissen tört tejes csöveskukoricát ettünk. Csupán a rizzsel körített jó paprikás csirke (amit csirke fricassénak minősített) nyerte meg a tetszését, valamint a juhhúsból készült gulyáshúst is élvezhetőnek találta. A pompás balatoni fogast tudta csak kellőképpen méltányolni Janke, s többször elemlegette, mennyivel ízletesebb ez minden eddig általa ismert tengeri halnál. Élénken sajnálta, hogy hazájában ilyent nélkülözniök kell." A következő évben Wallner berlini színháztulajdonost fogadhatták a balatonfüredi villában. Az „egyszerű, kellemes modorú s nagyon élvezetes előadásu" berlini úr „nemcsak Balatonfüred szépségeit, de Jókainé magyar konyhájának pompás főztjét is tudta méltányolni." Füredi nyaralásaikon Jókaiék gyakorta, szertartásszerúen kávéztak. Laborfalvi Róza kényesen ügyelt még arra is, hogy a kávé friss pörkölésű legyen. Zichy Lívia grófnő, aki a közeli Écsy villában lakott, s „ki bámulatosan takarékos magyar asszony volt mindenképpen rá akarta beszélni Jókainét, hogy ne minden harmadnap pörköltesse a kávét, hanem tegyen úgy, mint ő, ki negyedenkint egyszer pörköltet kávét s a három hónapra szánt mennyiség — jól záródó bádogdobozban — olyan aromás marad, mintha a használat órájában pörkölték volna. Róza néni sehogy sem akart ennek a lehetőségnek hitelt adni! mert ő, az a híres jóságú kávéjához lehetőleg