Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1893-1894
DALLOS József: Egy dunántuli német kolonia. Ethnographiai kép
4 1 A magyar a szomszéd hányi Németet Hasenheger (nyulas)nak nevezi, talán azért, mivel nagy a vidék vadállománya. A hányi Német ép ugy mint többi fajrokonai, szorgalmas, élelmes, s általában elég jó anyagi viszonyok között él : a hiencz elem elite-je. De van is ám benne jó adag parasztgőg, pörlekedési, veszekedési hajlam; örökösödési s határpöreinek se vége, se hossza. Tanultság dolgában is első rokonai között ; népiskolái jók, az olvasási vágy élénk, olvas újságot, s politikai tekintetben sokat tanult élénkebb szellemű, hevesebb természetű magyar szomszédjaitól. A hanysági és Fertő vidéki Hiencz inkább kereskedik ; többi fajrokona vidékek szerint majd fuvaroz, a szegényebbje aratni, csépelni megy, majd pedig különös kedvvel valami ipart üz ; még csak nem régen is majdnem kizárólag az az ő kezökben volt vidékeinken az ipar. A sopronmegyei Hiencz szépen pénzel gyümölcséből; Bécset nagy részben ő, nevezetesen a Rétfalusi (Wiesen) Német látja el gyümölcscsel; a vidék almája, cseresznyéje és gesztenyéje jó hirnek örvend. A tikászok, kik ketreczes szekereikkel, ezekkel a vándorló árubódékkal bejárják Vas, Sopron, Mosony, Zala és Somogy megyét, kevés kivétellel mind Hienczek, kik szárnyasokat, tojást szállitanak a bécsi piaczra. A vasmegyei Hiencz sokat fuvaroz: deszkával, léczczel, fazsindellel megrakja szekerét, elmegy Zalába, portékáján tulád s borral megrakodva tér vissza otthonába. Valamikor kedvencz foglalkozása volt a határvidéki Hiencznek a bor és dohánycsempészés Ausztriába és Stájerországba ; továbbá a madarászás (a fenyves madarat nagy mennyiségben fogják Szt-Gotthárd vidékén) s részben még ma is az orvvadászás.
