Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

I. rész A nyugat-magyarországi térség - Katona Attila: Forradalom é szabadságharc a Nyugat-Dunántúlon

Amikor Nagy Imre október 28-i beszédében átér­tékelte a történteket és nemzeti demokratikus felkelésnek nyilvánította az előző héten lezajlott eseményeket, addigra már a nyugat-dunántúli régióban a régi pártapparátus és államhatalom teljesen szétesett. A kérdés már az volt, hogy mi­lyen lesz az új hatalmi struktúra, a társadalmi ta­goltság és a politikai mentalitásbeli különbségek milyen irányú kibontakozást indukálnak. A formálódó rend körvonalai Október 29-e után szinte minden településen új­jáválasztották a hétvégén ideiglenes jelleggel megalakult nemzeti tanácsokat. Elkezdődött az új testületek területi megszervezése is, de az is­mert kommunikációs és közlekedési nehézségek miatt különösen a megyei testületek felállítása nagyon akadozott. A megyeszékhelyeken szerdá­tól a politikai élet pezsgését érzékelve beindult a koalíciós korszak pártjainak újjászerveződése. Meghatározó szerephez jutottak az 1956-os ma­gyar forradalom legsajátosabb szervei, a mun­kástanácsok. 41 A termelési és önigazgatási feladatokat ellátó választott testületek nemcsak termelő üzemekben és a szolgáltató szférában, hanem a fegyveres erőknél, testületeknél és az államigazgatás területén is megalakultak. Élükre olyan személyeket választottak, akiket az adott közösség mind szakmai, mind emberi kvalitása alapján arra érdemesnek tartott. Ők vették át az irányítást, elsősorban a vagyon- és állagvédelem­ről gondoskodtak, aztán kísérletet tettek a ter­melés beindításának előkészítésre is. Minden ilyen választás alkalmat adott a progra­mok újrafogalmazására is, melyekben továbbra is követelték a szovjet csapatok minél előbbi tá­vozását az országból, addig is a nyugalom érde­kében a laktanyájukba történő visszavonulásu­kat javasolták és az ország semlegességének a deklarálását követelték. A többpártrendszerre épülő szabad választások és a szabadságjogok biztosítása mellett tettek hitet. Nyomást gyako­roltak a Nagy Imre kabinetre további átalakítást követelve, mindenekelőtt a legexponáltabb rákosista kormánytagok távozását. A permanens kormányválságot vidéken is jól érzékelték, bár Nagy Imre kétszer is átalakította ezen a héten ­a koalíciós pártok képviselőivel kibővítve - kabi­netjét, de a szaktárcákat irányító politikusok sze­mélyében még sem tudtak megállapodásra jutni. A termelőüzemek munkástanácsai úgy gondolták, hogy a sztrájk a leghatásosabb fegyver a további változások kikényszerítésére, és a kormányzat ké­rése ellenére sem akarták felvenni a munkát. 42 Ter­mészetesen a lehetőségükhöz képest segítettek a fővárosi népesség ellátásában. A nagyobb üzemek munkástanácsai alapjaiban határozták meg a tele­pülésen kialakult politikai tendenciát. A médiumok is az új hatalmi szervek kezébe ke­rültek, a megyei lapok elnevezésükben is érzé­keltették a végbement változásokat: a Vasmegye Vasi Hírlap, míg a Zala, Új Zala néven jelent meg. Természetesen a névváltozás tartalmi, politikai szemléletváltással is járt. 43 Még október 27-én került a győri Nemzeti Tanács ellenőrzése alá a helyi rádióstúdió, amely Földes Gábor felügyele­te alatt Szabad Petőfi Rádió Győr néven sugároz­ta adásait. Hétfőtől a balatonszabadi nagyadó munkástanácsával kötött megállapodás értelmé­ben adása az ország egész területén, sőt külföl­dön is fogható lett. Szombathelyen a rádióadó a 223,8 méteres hullámhosszon tudósított a leg­fontosabb helyi eseményekről. 44 Az említett mé­diumoknak nagyobb hitele volt a térségben, mint a fővárosi Kossuth adónak. A legnehezebb feladatnak továbbra is a rend biztosítása tűnt, a sebtében megalakított nem­zetőrségi egységeket a forradalom oldalára állt fegyveres erők és testületek tagságával egészí­tették ki. Mindez sok feszültségforrással járt, bi­zalmatlanok voltak a szereplők egymással szem­ben, sokan nem elégedtek meg az exponált ve­zetők és államvédelmisek eltávolításával, letar­tóztatásukkal, azonnali felelősségre vonásukat követelték. Radikális csoportok, személyek is könnyen fegyverhez jutottak, amelyek segítsé­gével politikai akaratuknak is nagyobb nyomaté­kot tudtak adni. A határőrizet gyakorlatilag megszűnt. Október 30. legfontosabb eseménye a régióban a Dunántúli Nemzeti Tanács megalakulása lett Győ­rött, amelyhez a dunántúli megyéken kívül csatla­kozott Borsod-Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun me­gye, Csepel munkássága, valamint a Győrben, Pá­34

Next

/
Oldalképek
Tartalom