Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)
Ilon Gábor patermesztő 192 ) jellemezhető, amit pl. Budapest-Csepel-Vízmű archaeobotanikai feldolgozása 193 igazol. Életterüket és életminőségüket azonban alapvetően befolyásolhatta a fokozódó lehűlés. A kultúrának a szakirodalomban eddig ismert Vas megyei előfordulási számát (18) 194 a jelen kötetben ismertetendők húsz fölé emelik. Oladi emlékanyagukat (14. ábra) 1940-41 óta ismeri a kutatás Banner János publikációinak köszönhetően. A kutatástörténeti fejezetben már hivatkozott további szombathelyi lelőhelyekre és ezek tárgyi emlékeit 1950-es monográfiájában adta közre. A város déli részén, a Körtésdűlőben 195 (14. ábra), az elkerülő úttól északra Bandi Gábor végzett leletmentést villanyvezeték építése kapcsán. Itt egy település nyomát sikerült regisztrálnia. Herény és Ólad térségében frekventált települési gócuk lehetett. Az elkerülő út III. üteme 2. lelőhelyén, a Köszeri-dűlö'{A. melléklet, pl. ház /?/: 59. objektum: 58. ábra és 65. zárt objektum - XVII. tábla 1-3.) és a Reiszig-erdoalatti dűlő(2002-ben feltárt) emlékei ezt igazolják, mégpedig a klasszikus periódustól (utóbbi helyen ld. 5. melléklet, pl. 120. objektum: XVIII. tábla 1-4.) 196 kezdődően. A kultúra késői anyaga 197 mellett a rézkort itt, ebben a térségben is záró, ma már önálló kultúraként 198 értelmezett nagy mennyiségű kostolaci (pl. XVII. tábla 5-6., XVIII. tábla 3., XIX. tábla 1.) lelet bizonyítja. Nagy jelentőségű újdonság, hogy nem csak a város határából, de Vas megyéből is erről a területről (6. ábra) ismerhettük meg először a kostolaci kultúra 199 emlékeit. Sőt, ez a kultúra magyarországi elterjedésének (mintegy 30 lelőhelyükről 200 tudunk) legnyugatibb 201 előfordulása, azaz egy óriási fehér - ez ideig a korszakban lakatlannak, de legalábbis ismeretlen történetűnek tekintett - folt „eltüntetésének" első állomása. Annak ellenére jelentős ez a szerencsés telepfeltárás, hogy Niederösterreichből 202 is ismert a kultúra előfordulása. Ez természetesen azt jelenti, hogy a hiátus csak a kutatás szempontjából létezett, valójában ezt a régiót is megszállták a kostolaci anyagi kultúrával 203 jellemezhető emberek, akik itt is szimbiózisban 204 élhettek a késő Pécel-Baden-i népességgel. A tárgyak leírása: III. ütem 2. lelőhely (Kőszeri dűlő) 65. objektum - Kívül-belül szürke, fényezett, kézzelformált, domború fenekű, eredetileg felhúzott füles bögre. Magasság: 7,4 cm, szájátmérő: 4,8 cm. (XVII. tábla 1.) - Kívül-belül szürke, kézzelformált, a válltól a fenékig bekarcolásokkal díszített, eredetileg felhúzott szalagfüles korsó. • Magasság: füllel 18,2 cm, fenékátmérő: 6,8 cm, szájátmérő: 12,5 cm. (XVII. 3.) Az objektum teljes anyaga igen jellegzetes hosszú nyakú, felhúzott füles bögréi alapján (XVII. tábla 1-4.) a Pécel-Baden-i kultúra fiatalabb fázisának 205 megtelepedésére utalnak. 192 Ld. erre a szlovákiai feldolgozást. Cheben, Ivan-Hajnalová, Eva: Neolitische und äneolitische Öfen in der Slowakei aus der Sicht des Archäologen und Archäobotanikers. AAu 81. (1997) Tab. 2. 193 Endrődi-Gyulai 1998/2000. 29-33., 41-44. és Fig. 22. 194 Bondár2002. 1. táblázat 195 A legjellegzetesebb, restaurált nagyméretű tárolóedény a Savaria Múzeum gyűjteményében lappang. 196 Kalicz 2002. 12., 19. és Abb. 5. 8. edényének jó párhuzama ismert itt. 197 A Pécel-Baden-i telep belső kronológiájának kidolgozása egy későbbi, alapos feldolgozás témája lehet csak. 198 Bondár 2002. 9. 199 Edényeik tipikus díszítéséről ld. Benac 1962. 200 Bondár 1998. 15. 201 Bondár 1984. 79. és Abb. 6., Korek 1984. 15. kép. De Zala és Győr-Moson-Sopron megyéből sem közölték ez ideig még a kultúra emlékeit. A legújabb tolnai és somogyi leleteket Bondár Mária (1996., 1998., 2000.) tette ismertté. 202 Mayer 1990., Lenneis et.al. 1995. 165-166. 203 Az edényformákban és díszítések többségében eltér a Budapest környéki anyagtól. Ld. Endrődi 1992. 204 Bondár 1998. 16. 205 Bondár 2000. 42., 47. és 12. kép 3. 42
