Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Bíró Friderika: Az épített környezet (település és építkezés)

érvényesültek a földesúri korlátozások. Jóllehet a faépítkezés itt is sokáig meghatározta a táj paraszti építkezését, s a XVIII. század végétől egyre inkább szaporodott a földfalú épületek száma. A megye délkeleti csücskében fekvő falvak hagyományos faépítkezését azonban a földesúri tiltások sem tudták minden esetben visszaszorítani. A Vasvár-Sárvár között elnyúló hatalmas Farkaserdő mellé települt falvak (Vashosszúfalu, Hosszúpereszteg, Csehimindszent, Csipkerek, Kám, Egervölgy, Szemenye stb.) paraszti lakóházai továbbra is szinte kivétel nélkül fából épültek. E falvak jobbágyai még a XVIII. század elején korlátlanul irthatták az erdőt szántóföldek és szőlőterületek növelésére. A szőlőik után 12, a szántók után 4 évig adó és egyéb szolgáltatás nélkül használhatták a kiirtott területeket. Az 1760-as években Peresztegen egy hatalmas tűzvész után elrendelték, hogy a peresztegiek házaikat mórból vagy tömésből csinálják. (A mór- és tömésfalú épületekről a későbbiekben még szó lesz.) A jobbágyok azonban nem törődtek a földesúr parancsával, szinte letarolva az erdőt, házaikat újból fából építették föl. A többi Farkaserdő környéki falu építkezésében már jobban érvényesült a földesúri rendelkezés. A megye középső, északi és keleti térségének népi építkezésére a sövény- és a földfalú építkezés volt a jellemző, hiszen ez a vidék fában jóval szegényebb, mint a nyugati és déli részek. XVII-XVIII. századi forrásaink arról tanúskodnak, hogy ezeken a területeken a lakóházak igen nagy hányada sövényből, a disznóólak, a pajták, az istállók és kamrák azonban többnyire faboronából készültek. Igen sok adat tanúskodik arról, hogy a Hegyháton és a Vend-vidéken a malomházaknak is boronafaluk volt. Sövényfalú lakóházak nagy száma jellemezte a Szombathely környéki falvak paraszti és birtokos nemesi építkezését is. Acsád, Bozzai, Csó (Nemescsó), Bőd (Nemesbőd), a Sárvár környéki és a távolabbi Hőgyész birtokos nemesei közül többen laktak „sö52. Boronafalú vízimalom Gyanafán (Zenavlje). 1943SNF526 39