Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)

MAJTÉNYI György: Mesterség és identitás. Cigány szegkovácsok küzdelme az államosító hatalommal a magyarországi szocializmusban

cigány."

4 A cigány szegkovácsok alakját több irodalmi mű is megörökítette. Jókai Mór A szerencsétlen szélkakas (Fresco) című novellájában olvashatunk a hazánkba érkező bécsi szegkovácslegényről, akit furcsán méregetnek, mivel „Magyarországra jött szegkovács létére, ahol azt a furfangos művészetet minden falu végén en gros űzik az oláhcigányok."

5 A hagyományos cigánymesterségeknek (kovácsmesterség teknővájás, kanálfaragás, kosárfonás, vályogvetés) nem kedvezett a nagyiparnak már a század elejétől tapasztalható térnyerése, mint ahogy később az extenzív iparosítás, s az államosítás sem.

6 A magyar állam pedig semmit sem tett annak érdekében, hogy a romák a változó gazdasági körülmények közt megélhetést, megfelelő munkakörülményeket találjanak. Móricz Zsigmond A mai cigánykérdés című, 1932-ben a Nyugatban megjelent írásában tudósít egy nagy alföldi város cigánynegyedének (Péró) helyzetéről. Idézi egy cigány szegkovács szavait: „Mi, kérem szegkovácsok vagyunk. De a mai időkben nincs szükség a munkánkra. Egész napi munkával nem tudunk ma többet keresni egy pengőnél. Nincs építkezés, nem veszik már a jó kovácsolt vasszögeket. Mi csináltuk a bányaszögeket, a slipperszögeket a vasúthoz, meg tudjuk mi azt ma is csinálni, de ha nem veszik."

7 Magyarországon 1948 és 1952 között az államosítások tetőzték be a már korábban megkezdődött folyamatot; az állam szinte teljesen felszámolta a helyi ipart és kereskedelmet. Számos romát fosztottak meg hagyományos jövedelemforrásától, többségük ekkor bérmunkáslétbe kényszerült. Bár mindvégig cél volt, hogy az államosítások fokozatosan történjenek, ezt az elvet azonban, úgy tűnik, a roma kereskedők és iparosok esetében nem kellett érvényesíteni. Deklarálták, hogy romák egyáltalán nem kaphatnak iparengedélyt, s a hagyományos cigányfoglalkozások kriminalizálásával igyekeztek „megoldani" a cigánykérdést; véghezvinni a cigányság erőszakos asszimilációját. A pártvezetés a „rendőri szerveket" még 1956-ban is felszólította arra, hogy „az illetékes tanács- és gazdasági szervekkel vizsgálják felül a vándor iparokat, megfelelő állandó munka biztosításával gondoskodjanak arról, hogy a nemkívánatos kóborlást elősegítő vándoripar-engedélyt cigányok ne kaphassanak. [...] Meg kell szüntetni a cigány lókupecek működését, meg kell szüntetni a tolvajlások fedőfoglalkozását jelentő, városokban elterjedt cigány-csere4 BARTOS (szerk.): i. m. 14. o. 5 JÓKAI MÓR A szerencsétlen szélkakas (Fresco). In Uő.: Jókai Mór: Forradalmi és csataképek. 6 CSALOG ZSOLT: A cigányság a magyar munkaerőpiacon. Szociológiai Szemle 1993./1. sz. 29-33.; KÁDÁR ZSUZSANNA: A 19. század végi magyarországi cigány társadalom. Regio 4. évf. (1993.) l.sz. 7 MÓRICZ ZSIGMOND: A mai cigánykérdés. Nyugat. 1932. április 1. 7. sz. XXV. évf./7.sz. kereskedelmet, szőnyeg-, abroszárusítást."

8 Egy 1964-ban megjelent könyv szerzője a következőképpen írt „az eredményekről", az állami intézkedések hatásáról, a rákospalotai roma közösség példáján elégedetten nyugtázva a tragikussá vált helyzetét: „a legtöbben felélték a ló árát, most már nem képesek újat venni, megrekedtek, kénytelenek dolgozni menni. A keresetet aztán előbb hónapról hónapra elisszák, elköltik, majd később vesznek néhány bútort, ruhadarabot, s csak az itt árválkodó szekerek jelzik: helyes intézkedésekkel, kicsit kényszerrel is, véget lehet vetni a vándorlásnak."

9 A romák többsége hagyományos foglalkozásait, legalábbis fő jövedelemforrásként, feladni kényszerült. Az erőszakos iparosítás alapvetően változtatta meg a magyarországi romák többségének helyzetét és hagyományos életmódját. A szocialista nagyipar számára ők általában képzetlen munkaerőt jelentettek, többségük segéd-, illetve betanított munkásként az államosítások után olyan iparágakban, szakmákban tudott csak elhelyezkedni, ahol a nehéz munkakörülmények, az alacsony fizetések miatt jelentős munkaerőhiány mutatkozott. Jelentős számban vállaltak így munkát az út- és az építőiparban vagy a bányászatban.

10 A rendszer propagandája szerint az új típusú munkalehetőség, a szocialista nagyiparban való elhelyezkedés önmagában is lehetővé tette volna, hogy a romák „beilleszkedjenek" a „szocialista társadalomba". (A kérdéskörrel foglalkozó szakirodalomban is létezik egy olyan álláspont, amely szerint a roma (cigány) identitás szorosan kötődik a „független mesterségek" gyakorlatához.

11 Ennek továbbgondolásából akár az is következhet, hogy a hagyományos foglakozások kényszerű feladása a cigány identitás elvesztését jelentheti. Michael Stewart, aki 1984 és 1986 között „közelről" tanulmányozta magyarországi oláhcigány közösségek életét, megállapította e roma csoportok példája kapcsán, hogy a romák bérmunkás létbe kényszerülve is megőrizték különállásukat, identitásukat. Mindig az adott viszonyoknak megfelelően fogalmazták újra „cigányságukat".

12 Ennek pedig csupán egyik magyarázata, hogy marginális helyzetük, kirekesztettségük az új munkahelyeken is megmaradt, identitásukat ugyanis ők maguk fogalmazták újra — igaz, a minduntalan változó körülmények függvényében. A kisebbségi identitás ugyanis a többségi társadalommal való interakció 8 Javaslat a Politikai Bizottsághoz a magyarországi cigánykérdés rendezésére. MOL M-KS-276. f. 96. cs. 87. d./300. ő. e. » FALUDI ANDRÁS: Cigányok. Bp., 1964,195-196. 10 SZUHAY PÉTER: A magyarországi cigányok kultúrája: etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája. Bp., 1999. 43-44. 11 Az elmélet kifejtését 1.: OKELY, JUDITH: The traveller Gypsies. Cambridge, 1983. 12 MICHAEL SINCLAIR STEWART: Daltestvérek. Az oláhcigány identitás és közösség továbbélése a szocialista Magyarországon. Bp., 1994. 252-254.