Bárdosi János: Pajtáskertek Gencsapátiban (Savaria Múzeum Közleményei 5. Szombathely, 1958)

A hajtókerék eket levették, és a masinát szíj- vagy fogaskerék-áttétellel a járgányra. szerelték, amit két vagy négy ló segítségével hoztak mozgásba. A lovakat a járgány rúdjához fogták, és körbe hajtották. A kantárjukra kötötték a vezetőpálcát — aminek másik vége a rúdhoz volt erősítve —, s ez szabályozta a lovak körbenjárását. A járgányt a pajta előtt, vagy mögött állították fel, — aszerint, hogy hol adódott alkalmasabb hely számára — de a masinát mindig a pajtában helyezték el, s ott csépeltek vele. Szélrosta, szélmalom vagy szelelő. A kézihajtós masinával — adatközlőink szerint — egy nótába, vagyis egyfolytában, pihenés nélkül elég volt 5 keresztet „lehajtani". Búzából egy nap alatt 20 keresztnél többet nem is tudtak lemasinálni. mert az erős volt, nagyon kifárasztotta a hajtókat. Árpából és zabból is csak néhány kereszttel 77