Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)
Történettudomány - Mészáros Irén: Weöres Mihály armálisa
MÉSZÁROS IRÉN: WEÖRES MIHÁLY ARMÁL1SA képe, fenséges, hűséges, bátor, védelmező. Az állat karmának, nyelvének hangsúlyozása, az egyenes kard valószínűleg az adományozott katonáskodással szerzett erényeit, vitézségét, hatalmát fejezte ki. A címertan egyik sokszor felbukkanó, régi kérdése a címerleírás és az oklevélbe befestett címer viszonya, a gyakorlatban ugyanis számos esetben van eltérés a kettő között (Csízi 2012: 13), azonban a Weöres armális pontos címerleírást tartalmaz. Zsigmond idején inkább maga a címerfestmény volt a mérvadó, gyakran hiányoztak az oklevél szövegéből a címerleírások. A leírás csak a 15. század végétől vált jellemzővé (Bertényi 2003:104-110), és ez az esetlegesen kopott címer későbbi pontos meghatározását is megkönnyítette. „Látható egy felállított pajzs, melynek kékes alapjában hármas zöld halmon sértetlen arany griff áll egyenesen, szétvetett hátsó lábakkal, lábai között visszagörbülő farka, tátott szájából kilóg a nyelve, széttárja szárnyait, bal oldalról látható mellső lábainak képe, jobbjában kardot fog és mintha lépne a pajzs jobb oldala felé fordul. A pajzson támaszkodik a koronás nyílt sisak, előtűnő, arany griff díszíti, a pajzson lévőhöz mindenben hasonló. A sisak csúcsáról innen kék és arany, onnan piros és ezüst takarók borulnak könnyedén a pajzs szélére, s magát a pajzsot illőn díszítik.” A címert a nemesség jelvényének (arma seu nobilitatis insignia) mondták, valakinek a nemesi állapotát a címer birtoklása, viselése jelezte mindenki számára (Avar 2014: 185). A címerre és annak használatára utaló formula már az első magyarországi címereslevelek között számon tartott, 1332-ben adott Kolos fia Kolosnak armális szövegében megtalálható: rövidebb formában9 „a királynak tett szolgálatokban, tudniillik hadi gyakorlatokon, tornákon és az ország más bárminemű fegyveres felvonulásain és hadjárataiban a hűségesek személyét saját, egymástól különböző jelvényeik ismertetőjegyével szoktuk megkülönböztetni”. Ezt követi a corroboratio (11.6), melyben a megerősítés és hitelesítést módját írták le. A címereslevél befejezését a datatio, „kiadatott a Mi őszintén kedvelt hívünk, Főtisztelendő trakostyáni Draskovith György győri püspök, és ugyanannak a vármegyének az örökös főispánja, tanácsosunk és magyarországi kancellárunk által Prágában, az Úr 1638. esztendejében július havának 24. napján, római birodalombeli uralkodásunk 2., a magyarországi uralkodásunknak a 13., a csehországi uralkodásunknak pedig a 11. évében”, a series dignitatum (méltóságsor) és a subscriptiones, (aláírások) alkotják (Szálkai 2010:18). Az uralkodó szokás szerint (heraldikai) jobb oldalt közvetlenül a szöveg alatt írta alá az oklevelet, bal oldalon a plica alatt a kancelláriai titkár, kicsit feljebb pedig a kancellár is ellenjegyezte azt. A család elei Sopron vármegyében éltek, a nemességet szerző Weöres Mihály, vagy fia a 17. század vége felé Pórládonyban lakott (Balogh 1999: 157). A Weöres család Sopron vármegyéből Keményegerszegre és Uraiújfaluba költözött, a 18. század elején ott szereztek javakat. 1720. augusztus 1-jén 111. Károly Bécsben a szatmári béke után birtokot adományozott Nemescsóban Weöres Mihály (?-1723) kuruc kapitánynak, ő alapította meg a család evangélikus Vas megyei ágát. Utódainak nemességét később többször is igazolták (Sziklay & Borovszky 1898: 72), ugyanis a 18. század elején több vármegyében végeztek nemesi vizsgálatot, átfogó nemességi vizsgálatokra pedig 111. Károly császár, majd leánya, Mária Terézia alatt került sor. A cél az volt, hogy kiszűrjék a nemesi jogokkal visszaélőket, a kihalt családok oklevelei pedig vármegyei levéltárakba kerültek.10 11 Weöres Mihály nemességét bizonyították111726- ban megyénk összeírásakor12 Keményegerszegen 9 „in regalibus servitiis, videlicet in exercitibus, tomeamentis et aliis quibuslibet armabilibus processibus et expeditionibus regni, personas fidelium proprii insigni titulo a diversis consueverunt distinguere, et hoc non ab alio aliquo valet obtineri, nisi a regia maiestate" (Avar 2014:184). 10 Az emberek felkutatták a bizonyítékokat, néha még attól sem riadtak vissza, hogy az oklevélről kikapart nevek helyére másikat írjanak az adózás elkerülése érdekében (Kóta 1993: 313-314). 11 „az életben levő atyafiak okirattal bebizonyíthatják, hogy az elhalt és örökösöktől megfosztott atyafiú s nemzetség egyenes ágán az ő igazi vérségükből származott s hogy hátrahagyott fekvő javaiban és birtokjogaiban saját elődeik az ő elődjével megosztoztak, vagy osztályra léptek. 1. f Okiratok hiányában pedig tanúbizonysággal is törvényesen igazolhatják származásukat és családfájuk törzsökét és ágát, de nem tovább, mint hatvan éven belül (Werbőczy 1894: 47). 12 A vármegyei hatóság által bizonyos rendszerességgel készített számbavétel, amely a vármegye kötelékébe tartozó nemes családfőket tartalmazta településenként. 116
