Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)
Történettudomány - Mészáros Irén: Weöres Mihály armálisa
MÉSZÁROS IRÉN: WEÖRES MIHÁLY ARMÁL1SA mély lakott, Weöres Mihály címeres levelét 1639. június 27-én hirdettek ki Újkéren, majd megyénkben. Vas megyében különösen ismerősen cseng a Weöres név, s valóban, a címerszerző utódai között tartjuk számon a Nemescsón birtokadományt szerző kuruc kapitány Weöres Mihályt (?—1723), az ügyvéd Weöres Mihályt (?—1760), akinek halála után nemescsói kúriájában és kőszegi házában Vas megye egyik leggazdagabb könyvtárát írták össze,2 a 19. században jelentősebb szerepet játszó Weöres István (1776-1865) főszolgabírót (Szluha 2011: 837-842), az 1912-es művészi és kultúrtörténeti szempontból nevezetes Vasvármegyei műtörténeti kiállításra 18. századi órát és pisztolyokat kölcsönző Weöres Istvánt (1840-1926). Leghíresebb sarja a szívünkhöz közelálló Weöres Sándor, a 20. század zseniális, Kossuth-díjas költője, így vallott származásáról: „... ahogy a felmenőim matriculáit nézegetem, ott a „Vörös” név nagyon sokféle variációban van írva. Nagyapám születési anyakönyvi bejegyzésében például Vörös-t látok, egyszerűen, úgy, ahogy kimondjuk, egy v-vel. Apáméban Weöres van, dupla v-vel. És majdnem minden ilyen bejegyzés a régebbi múltban eltér egymástól. Hogy ennek mi az oka, nem tudom. S még kevésbé tudom, hogy a család a sokféle névírás lehetősége közül miért éppen a dupla v-s Weöres-t választotta.” (Tóbiás 1975: 24). „A család predikátuma budakeszi.3 Hát akkor úgy látszik, dunántúli név tulajdonképpen. Felteszem azt, tekintve, hogy a tizenhetedik században nemeslevelét Weöres Mihály kapta...” (Cs. Szabó 1964:105-116). A Tripartitum szerint „... a valóságos nemességet hadi szolgálatokkal és egyéb érdemekkel szerzik és birtokadományozással erősitik meg.” (Werbőczy 1894: 41). „Tudnunk kell továbbá, hogy valaki valóságos nemessé lehet vagy azzá tehető más módon is, fekvő jószágok és birtokjogok adományozása nélkül; midőn tudniillik fejedelmünk bármely közrendű embert a parasztoknak és nem nemeseknek szolgaságából kiszakítván és kivevén, az ország valóságos nemeseinek gyülekezetébe, társaságába és rendébe soroz és iktat. Az ilyenek birtokadományozása nélkül is a valóságos nemesek számába jőnek.” (Werbőczy 1894: 42). A csupán címereslevéllel rendelkező nemeseket4 armalistáknak nevezték a címereslevél5 (litterae armales) latin elnevezéséből. A 16. század első felében jelentek meg, az 1588-i évi 19. törvénycikkben „nobiles ... insignia et nobilitatem in cancellaria consecuti”, 1595-ben armati nobiles, 1596-ban armalistae nobiles, a 17. században pedig leegyszerűsítve armalistae névvel jelölték őket. Vas megyében a 16. század utolsó évtizedeiben a nemesek három csoportját különböztették meg: nobiles sessionati, armali, possessionati (Szálkai 2010:9). Magyarországon a nemesség, rendi privilégiumai miatt kívánatos státusz volt még birtok nélkül is, állandóan magas volt a nemességet kérelmezők száma. Az alulról felemelkedni vágyó rétegek nyomása, a már magasabb rendi állással bírók félelme osztályuk felhígulásától, a kormányzat szükséglete hű alattvalókra, s a kancellária anyagi helyzete voltak azok a tényezők, melyek a nemesítés politikáját alkották (Kóta 1996: 48). A Weöres armális kibocsátójának 111. Ferdinándot nevezi meg az intitulatio (1.1), közbeékelve a formula devotionis (1.2), mely az uralkodó isteni eredetű hatalmára utal, majd az inscriptio (1.3), a nyilvánosság megszólítása következik. Az arenga (tárgyalás) tartalmazza az oklevél kiadásának általános magyarázatát, Weöres Mihály oklevele esetében ez a rész hiányzik, az inscriptio után a narratio (11.2) következik. Ebben a szövegrészben említették Weöres Mihály nemességgel jutalmazott hűségét, erényeit, a szolgálat konkrét megnevezése nélkül:6 „... egyrészt a Főpapok és Bárók közül néhány hívünknek Felségünk elé 2 Nemescsón 35, a kőszegi ház almáriumában pedig 64 kötetet írtak össze, tehát egy híján százkötetes bibliotékája volt, mindkét helyen a vallás és a jog dominált (Tóth 1990: 237-240). 3 „A czimeres nemes-levelet és a nemesi előnevet Weöres Mihály 1638-ban kapta 111. Ferdinand királytól.” (Balogh 1901:157). 4 A Zsigmond korabeli címereslevelekből az mutatható ki, hogy a címeradomány nem járt együtt a nemesítéssel, az adományozottak jórészt már korábban is nemesek voltak. Azonban a 16. század közepétől a címereslevél adományozásával az adományozott nemességet is szerzett. (Szálkai 2010:10.) 5 Valamely arra jogosult közjogi méltóság által kibocsátott, privilegiális formában kiállított oklevél, melyben valamilyen, címerrel kapcsolatos adományt tesznek. (Avar 2014:185.) 6 Az ország régi törvényei a nemesség feltételéül főként a katonai szolgálatot tették. A török és kuruc harcok idején nem volt nehéz harci cselekedetekre hivatkozva nemességet szerezni (Kóta 1996: 49). 114
