Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Néprajztudomány - Nagy Zoltán: Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1773-1786-1846) Második rész: 18-19. századi történeti forrásaink a kamrák számáról, belvilágáról
I SAVARIA 37 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2015 2II-29O gyonának becsűjében egy „Nagy Láda, jószágnak való” szerepel. Permisén [1847. 19] „Egy Nagy Szökrény” 10 ft-ba került. Mind a „Vendvidéken”, mind a „Rába-völgye” falvaiban a 18. század utolsó harmadától a 19. század feléig egyértelműen kimutatható a jószág [gabona] nagyobb méretű ácsolt ládában, szökrény- ben való tárolása. Áraik nagyságuktól függően eltérőek voltak. Pontos forgalmi értéküket a 19. század fordulóján készült becsűből tudhatjuk meg, ahol egy „új jószágos szökrényt 1 ft 30 xr”-ra taksáltak. „Nagy szökrények, deszkábul való szök- rények, nagy jószágnak való ládák, tőtelékes deszka kas” magas áraiból és eltérő megnevezéseiből arra következtetünk, hogy azok valójában már nagy befogadóképességű „hombárok” voltak. Az 1802-ben az Őrséghez közelebb fekvő Csörötneken Molnár György volt uraság Sáfárja kis gazdaságának becsűjekor összeírt „tőtelékes Deszka Kass” 8 ft 30 xr-ra taksált magas ára 1824-ben Kis Dolinczon összeírt 50 mérős, 20 ft-ot érő „Nagy Szökröny” erre enged következtetni. A levéltári adatok statisztikai kiértékelése azt mutatja, hogy a hombár szó elterjedése lokalizálható Szentgotthárd mezőváros németek által is lakott uradalmi központjától keletre, a Rába mentén meghúzódó Kethely, Kisfalud, Magyarlak települési körére. Magyarlakon deszkás kas (1828) és deszkás hombár megnevezés (1840) egyaránt előfordul, mely arra utal, hogy a „deszkás” jelző a kisebb méretű kas funkcióját az újabban meghonosodó, de sokkal nagyobb tárolóeszközre vitte át. Gabonatároló kas, tőtelékes-, jószágos-, gabonáskas A gabona tárolására szolgáló edények egyik legrégibb és hajdan igen elterjedt csoportját alkotják a könnyen hajlítható fűz, mogyoró vesszőből lánckötéses technikával kötött, belül minden esetben, kívül gyakran sárral, pelyvával, trágyával kevert sárral tapasztott kasok (6. ábra). A gabonáskasok legrégibb [kutatási területünkön kizárólagos] formája fakeretre kötött, négyszögletes, fekvő táglány alakú, melynek a keret éleit alkotó rudak egyúttal lábai is. A gabonás kas helye a [Nyugat-Dunántúlon] a kamrában van, űrtartalma változatos (Füzes 1984: 29, 33). Nagy József, a Vasi-Hegyhát kitűnő leírója 1900-ban figyelemre méltó [deszkás hombárhoz hasonló] változatát mutatta be írásában (Nagy 1900: 94): „A kamra lényeges berendezését a hombár képezi, amely sövényfonás besározva, aztán fehérfölddel bemeszelve. Ez néha majdnem felér a padlásig a kamra felét foglalja el.” A Magyar Néprajzi Atlasz kutatópontjait megvizsgálva kitűnik, hogy kutatási területünkön a gabonáskasok (Máriauj- falu, Szalafő, Hegyhát) mindenhol ismeretesek voltak a 20. század első évtizedeiben. Horváth Sándor szerint „Gabonáskasokat még emitt-amott az elmúlt évtizedekig használták a gabonáshordók és a ferslágok, (hombárok) mellett” (Horváth 1996: 113). Nevük azonban a régiségben nem gabonás kas, hanem a 18-19. századi hagyatéki becsűk adatai alapján egységesen „jószágos kass” volt. A „jószág” szó a Dunántúlon egységesen a földtulajdonon kívül a szálas terményt, valamint a kicsépelt gabonaszemet foglalja magába, mely egy körmendi, 1834. évből származó tűzkárjegyzőkönyvből (Nagy 1995: 329) egyértelműen kiderül, hogy „a még ki nem csépelt gabonát a jószág szóval illetik”. „Buti Ferencz 2 ökrös jobbágy hét derékbői álló házának szobája és konyhája elöl fa talpakra, a kamarája téglából, földig leégett ház tetejével együtt 400 ft. Kamra, istálló földig leégett, 200 ft. 10 köböl ku6. ábra. Gabonás kas a Vasi Skanzen (Szombathely) farkasfai házának kamrájában Figure 6. Container for grain from the barn of the Farkasfa house in Vas County Open-Air Museum, Szombathely 237
