Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Néprajztudomány - M. Kozár Mária: Kenyértartók Vas megyében
SAVARIA 37 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE • 2015 201-209 használt kenyértartókat (6-9. ábra). A térképeken zárójelben lévő típus kevésbé elterjedt volt. A kenyértartók Vas megyei elterjedését bemutató összesítő térképen (6. ábra) megfigyelhető, hogy az V. típusú kenyértartó a Felsőszölnök-Apá- tistvánfalva-Csákánydoroszló-Gyanógeregye-Só- tony-Rábasömjén vonaltól északnyugatra volt legelterjedtebb. Ettől a vonaltól délre pedig a 111. típusú. A választóvonal tulajdonképpen a Rába. A Rába Vas megyét délnyugat-északkeleti irányban átlósan szeli át. Egy törésvonalat követve - anyagában, szerkezetében és felszíni jellegében is - eltérő területek választóvonala. A Rába völgye mocsaras, ingoványos terület volt, amelyet két oldalról hatalmas erdőségek vettek körül (Dömötör & Horváth 1958: 12). Az ilyen természeti körülmények korlátozták az emberi kapcsolatokat és ezzel a kultúra egyes elemeinek terjedését is. A térképek tanulsága szerint Vas megyében a IV. típusú kenyértartók szórványosan fordultak elő a Vasi-Hegyháton, a Kemenesalján, a Vasivölgységben és az Őrségben. A111. típusú kenyértartók a Rábától délre, délkeletre: a Vasi-Hegyháton, a Kemenesalján, az Őrség keleti részén és a Vasi-völgységben jellemzőek. Az V. típusú a Rábától északnyugatra: Kőszeg-Hegyalján, a Vasidombságon, a Szentgotthárd környéki szlovén falvakban és néhol az Őrségben volt használatban. (A részleteket lásd a mellékletben.) A kérdőív 111/14. pontja összefügg a 111/13. ponttal. Az adatközlők szerint a kenyér házi sütése Vas megyében 1945 és 1960 között szűnt meg. Okát a malmok államosításában és a termelő szövetkezetek (TSZ) megalakulásában határozták meg. A statisztikai adatok szerint az 1931-1940 közötti években Vas megyében a szántóterület 60%-án kalászosokat termesztettek. Az állami gazdaságok 1948-1949-ben alakultak. 1960 végére a megye földterületének közel felén 263 termelőszövetkezet gazdálkodott. Az 1950- es évek végéig a szántóterület 41,5%-án termesztettek kenyérgabonát. A rozstermesztés minimálisra szorítása miatt a kenyérgabona vetésterülete 1960-tól számottevően csökkent (Horváth 1986: 72, 73, 76). A parasztgazdaságokban nem termesztettek többé kenyérgabonát, nem tudtak lisztet őröl- tetni, nem tudtak otthon kenyeret sütni - így a kenyértartókra sem volt többé szükség. A Sava- ria Múzeum néprajzi gyűjteménye számára a legtöbbet Bárdosi János mentett meg az 1960- 1970-es években. Hármat Kárpáti Kelemen, a Néprajzi Tár első őre 1903-1904-ben gyűjtött.9 Használatuk az emlékezetben és a szakiroda- lomban maradt fenn.(Balassa & Ortutay 1979; Bátky 1906 és 1933; Kardos 1943; Kozár 1996, Szolnoky 1989) (A budapesti Néprajzi Tanszék professzora, Barabás Jenő által vezetett Délnyu- gat-Dunántúl mikrotájainak néprajzi kutatása című program keretében 1989-ben gyűjtött adatok alapján ismerhetjük a kenyértartók típusainak elterjedtségét a Vas megyében. 9 A 60.83.1. leltári számú I. típusút és a 60.102.1. leltári számú IV. típusút Vátról, a 60.103.1. leltári számú V. típusút pedig Felsőrönökről. 205
