Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)

NÉPRAJZ - M. Kozár Mária: Lülik István néprajzi adatai a XIX. század elejéről

M. KOZÁR Mária rint volt. (LÜUK 1833. 249). A katona zsoldja pedig havi 5, vagyis évi 60 rajnai forint (LÜUK 1833. 253) volt, ami egy matematika példából derül ki: „Egy katona nyer 1 hónapra fizetést 5 for. Mennyit nyernek 800 katonák 6 holnapokra fizetést? Itt öt szám jön elő, azét a katonák és más állapotok summáját, mellyek ily példában előjönnek, sokszorozni kell, azután három summák kelnek ki: kat. 800 6 4800 5 24000" A Vas vármegyei szlovének summásként keresték kenyerüket Somogy és Zala megyében. Aratni, csépelni és kaszálni az iskolás gyerekeket is elküldték szüleik a szünidőben. Ezért is írta Lülik kétnyelvű tankönyvét, hogy a gyerekek megtanulják „miképpen kellene magyar nyelven cséplés vagy kapálás után tudakozódni... hogy az aratásra-kaszálásra vagy cséplésre a Magyarok közé" eImehessenek (LÜUK 1833. 203). Földművelés és állattenyésztés A szántókba 4-4 köböl gabonát vetettek (1 köböl búza ára 7 r. forint volt). Egy gazda átlag 12 szántót vetett be gabonával. A búzát aratáskor keresztekbe rakták, egy szántón hat kereszt búza termett (LÜLIK 1833. 241). A korabeli mértékegységek: négyszögöl (3,61 m

2), egy hold (1200 négyszögöl, 1200x3,61 m

2), egy egész hely, jobbágytelek 24 hold volt (LÜUK 1833. 262). Lülik kézirata szerint a XIX. század elején a szlovének lovat, tehenet, ökröt, sertést, juhot, libát és tyúkokat tenyésztettek (LÜUK 1833. 125-140). Szőlészettel és borászattal is foglalkoztak, s a bort árulták is. A mennyiségét akóval mérték (56 I) (LÜUK 1833. 239). Táplálkozás Kemencében főztek, ahova a cserépfazekakat kemenceszerkérrel tolták be: „a fezékaknak a kemencébe emelését... próbáltam., a' gürgetőfán becsigázni..." Sót keveset használtak, mert drága volt: „... a só drágasága miatt anyáink egy kis fazék répát elegendő képpen meg sem tudják sózni..." (LÜUK 1833. 98-99, 108). Kereskedelem A számtani feladatokból kiderül, mivel kereskedtek és milyen mértékegységeket használtak e tevékenység során. Köböllel mérték a gabonát (1 köböl = 4 mérő), akóval a bort (56 I), klafterrel a fát (kb. 4 m

3), fonttal a súlyt (kb. fél kilogram), könyékkel a vásznat (kb. 275 cm). A pénznem a rajnai forint, aranyforint volt, váltópénze a krajcár (1 r. forint = 60 krajcár vagy 20 garas)

6 (LÜUK 1833. 232-256). „A. Ha már néked az erszényedben huszonöt garasod volna, és anyád még adna ötöt, az atyád pedig még tizet, hány garasod volna akkor? B. Nékem akkor negyven garasom volna. A. Ez pedig hány forint? B. Két forint. Mert egy forintnak van husz garasa, husz pedig negyvenben kétszer találtatik." (LÜUK 1833. 233-234). Közlekedés Fuvart nemcsak helyben vállaltak, hanem magyar szomszédaiknál is (LÜLIK 1833. 204). A fuvar 20 mérföld távolságra (12 mázsa áruval) 10 rajnai forintba került. (LÜLIK 1833. 257) A fuvarosok utasokat is felvettek. Akinek nem volt erre lehetősége, gyalog vágott neki az útnak. Radgonától Grazig 30 óra alatt értek el gyalog (LÜLIK 1833. 251). „A. Regedéből Gréczig kell járni 30 órákig. Ha így az egyik utazó Regedéből Grécz felé minden nap 6 óráig megyen, a másik pedig Gréczből Regede felé csak 4 óráig, és egyszerre útnak indulnak: hányadik napon jönnek ők öszve? B. Itt mindeniknek óráit öszve kell olvasni, és az első helyre tenni, így: óra nap óra 6 1 30 3 nap A 30 10 így ők 3-dik napon öszve-jöttek." Építkezés és lakáskultúra A Vas vármegyei szlovének a XIX. század elején még füstösházakban laktak, a háziállatokkal (tyúkok, kacsák, libák, disznók) együtt: „... az annyának a szobában, ahol az egész cseléd lakik és aluszik, tyúkokat - récéket - ludakat és malacokat is szokása tartani..." 6 Magyarországon (1858-ig), valamint Ausztriában és Németországban az akkor fennállott forint egy huszad része volt, vagyis két váltó karjcár. Három krajcár volt egy garas, húsz garas volt egy forint. 230