Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)
Régészet - Anderkó Krisztián: Savaria vízvezetéke
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) és 35 cm magas csatornabelsőt határoltak, amelyet 2,5 cm vastagságban terrazzoval kentek ki (SMRA-Diatár). A feltárást megörökítő képeken (3. ábra) jól látható, hogy a lefedés szintjéig a vezetékben víz van, sőt maga a feltárt szakasz is egy „patakmederben" található. Ez az információ kiegészítve a „Lőtéri-forrás" feltárásakor és a II. galéria kialakításakor tapasztaltakkal bizonyíthatja azt, hogy a területen található vízfolyások egy része esetlegesen nem természetes eredetű, hanem összefüggésben áll a római vízvezetékkel, illetve annak elhasználódásával. BOZSOK A csatorna egyes szakaszaira az 1920-as években útjavítás közben; illetve a falu észak -dél irányú Fő utcájának nyugati házsora alatt, valamint a házak mögötti pincék építésekor bukkantak. A Bozsok és Rohonc közötti utat az út közelében fekvő Flohrvillánál (ma a Határőrség pihenőháza) 20-25 méterre közelíti meg (4. ábra: 7). A villától délnyugati irányban megy tovább a vezeték az út északi oldalán az országhatár felé (TÜRR 1953: 130). ROHONC (Ausztria) (5. ábra) A vízvezeték ausztriai szakaszát először az 1930-as években Halaunbrenner, Rohonc egykori csendőrfelügyelője kutatta, akinek eredményeit Otto Lamprecht foglalta össze (LAMPRECHT 1948: 109-113). Halaunbrenner a római csatornát összesen négy ponton vizsgálta, de teljes egészében csak egy helyen sikerült átvágnia a felszíntől számított 60 cm mélységben elhelyezkedő vezetéket, amelyet itt 5 m hosszúságban bontott ki (LAMPRECHT 1948: 111, 1. ábra). Megfigyelése szerint a palakövekből készült építmény teljes szélessége 140 cm, a belméret alul 28 cm, felül 43 cm volt, a 33 cm magas csatornabelsőt pedig 42 cm vastagságban egymásra helyezett terméskőlapokkal fedték. A vezeték belseje 4 cm vastagon felvitt terrazzoval volt kikenve, amelyen 0,5 cm vastag mészszerű réteget 6 is megfigyeltek (LAMPRECHT 1944: 110). A mai felszíntől számított 50-250 cm mélységben elhelyezkedő gyűjtőcsatornát (LANG-AUINGER 1986/1987: 298) az eltelt évtizedek során többször - összesen 81 ponton - feltárták (LANG-AUINGER 1986/1987: 293-294), így az ausztriai szakasz közel 3,3 km hosszúságban rekonstruálható. A vízvezeték a Rohonc-Bucsu úttól, mintegy 30 m-re délre éri el a magyar-osztrák határt, itt 50-55 m hosszan az út déli oldalán húzódik, majd elfordul nyugati irányba és átkerül az út északi oldalára, amellyel többékevésbé párhuzamosan fut körülbelül 550 m hosszúságban (LANG-AUINGER 1986/1987: 294). A régi vámház előtt nagyívben dél felé kanyarodik és megközelítőleg 1 km után, 6 Valószínűleg vízkövet. 15
