Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Ilon Gábor: A velemi Szent Vid környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében

Ilon Gábor: A velemi Szent Vid környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében BEVEZETÉS A velemi Szent Vid és Savaria bűvöletében - az 1950-1980-as években pedig az ellenséges nagyhatalmi ütköző zóna zártsága (határsáv) miatt volt lehetetlen a terület megismerése - ez ideig a régészeti kutatás szinte megfeledkezett e centrális helyek „hátországának" (hinterland) feltérképezéséről. Bár tagadhatatlan, hogy évtizedek alatt egy-egy régészeti adattal gyarapodott a mikrorégió, azaz az Arany-, a Szerdahelyi-patak és a Perint-, valamint a Gyöngyös-völgye, de csak 1998-tól indítottuk meg tanítványaimmal (szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Történelem tanszék, régésztechnikus képzés)

1 a direkt terepbejárásokat Savaria/Szombathelytől É-ÉNy-ra a Gyöngyös-völgyében, amelyeket 2004 tavaszán zártunk le. Ezek legfőbb célja: megismerni e két hatalmi központ környékét, azaz a Kőszeg-Rohonci-hegység délkeleti, hegylábi részét, az őskor, pontosabban a késő neolitikum (KÁROLYI 1992: 81) óta bizonyosan létező közlekedési folyosót (Borostyánkő út). Ez egy olyan terület, amely a kő-, a grafit(?), a réz- és a vasbányászat (utóbbi a megye névadója) zónája, azaz a történelem folyamán ezen objektivitások mindig vonzerőt jelentettek az ember számára. A régi adatokat és új terepbejárásainkat szerencsésen kiegészítették az utóbbi évtized infrastrukturális beruházásaival (útépítések, áruházak, lakóparkok, telefónia) kapcsolatos feltárások. A lelőhelyek itt közlésre

2 kerülő listáiban - részben teljesen mesterséges módon meghúzva a határvonalat - Szombathely közigazgatási határának csak a nyugati és az északi peremén található helyek szerepelnek. A térség környezeti rekonstrukciójának elkészítéséhez Sümegi Pál és munkatársai folytattak mintavételezéseket. A fúrások 2002-ben a velemi égerlápon és 2003-ban Bucsu határában az Arany-patak alluviumán történtek. Búcsúnál a római kori vízvezeték betöltéséből is emeltünk ki vizsgálati anyagot. A most megjelenő tanulmány ezen környezetrekonstrukció részeként született meg. Mielőtt rátérünk a mikrorégió régészeti adatainak topográfiai jellegű ismertetésére majd összegzésére, talán érdemes nagyon röviden összefoglalni a két központi hely (velemi Szt. Vid, Savaria) kutatástörténetét és annak eredményeit. 1 E tevékenységben oroszlánrészt vállaltak és e tanulmány alapját képező szakdolgozatokat írtak: Skriba Péter, Szakái István, Tárczy Tamás és Vámos Gábor. 2 Ezen tanulmány első verziója az MTA Régészeti Intézete kiadásában megjelenő (szerk. Juhász Imola és Zatykó Csilla), a Nyugat-Dunántúl környezetrégészeti kutatását összefoglaló kötet számára készült. Ez annak kissé módosított, bővített változata. Tervünk az, hogy rövidesen közzé tesszük a listákban szereplő lelőhelyek részletes leírását, valamint a tárgyi emlékeket is. 108