Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Néprajz - M. Kozár Mária: A magyarországi szlovének helytörténetírása

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 Tizenhárom évig (1816—1829) volt plébános-helyettes Alsószölnökön Kossics József, s szemtanúként így írt a faluról: „Alsó Szolnok (Dolnyi Szinik) egy a gróf Batthyány Alojz famíliájához tartozandó helység, melynek szép fekvése, népessége és pallérozottsága rábírta afellyebb nevezett grófot, hogy a volt kis kápolnából egy tornyos templomot építtetett, bele órát csináltatott, és lelkipásztort fundált 1826. esztendőben. Vagyon benne 526 katolikus lélek. Több ízben ásnak ki itten a földből valami régiséget, és 1664-ben történt török ütközetre emlékeztető hadi eszközöket. (Ezeket a nemzeti múzeumba be kellene adni.) ... lakásaik s házaik igen szegények s együgyűek (egyszerűek) áltáljában. A rónán lakó, s hegybéliek mind eddig merő fenyőfából építenek mindenütt, csak talpfájok tölgy vagy gesztenye fa. Azonban áfának megkímélése s a tűz veszedelme eltávoztatása miatt, a maga uradalmában az alsószölnöki tulajdonos, gróf Batthyány Alojz, egynehány esztendők előtt az új házakat többé nem fából, hanem vagy téglából vagy mórból (sárból) parancsolta építtetni megengedve hív jobbágyainak kegyelmesen elegendő szalmát a mórházaikhoz. Állanak is már, kivált Alsószölnökön ilyen szapora házak. A Felső- s Alsó-Szölnöki, s Istvánfalvaifejér személyek (asszonyok) a fejeken egy két réfnyi kendőt (pola) hordoznak télen nyáron, s ritkának vagyon téli réklije, vagy más melegítő téli ruházata. Legrosszabbul beszélnek az Alsó Szölnökiek, s Istvánfalva fárabéliek. " (KOSSICS 1828:12). Csaplovics felhívásának évében közölte a Tudományos Gyűjtemény Bitnitz Lajos szombathelyi történész írását Л Vasi és Sala vármegyei Tótokról (BlTNlTZ 1819: 59—74). Adatokat a felsőlendvai lelkésztől, Fickó Istvántól kapott. Kossics József ennek az írásnak nagy részét szó szerint átvette kéziratába, melyet 1820-ban küldött Csaplovicsnak. Az alsó-, majd felsőszölnöki katolikus plébános, költő, nyelvész, néprajzkutató és történész Kossics József (1788—1867) volt az első a magyarországi szlovén írók közül, aki önálló — az egyházi mellett világi témájú — műveket is létrehozott, s nemcsak fordításokat publikált (M. KozÁR 1998: 29-36). Kossics József a XVIII. század végén alapított, később nagy tekintélyre szert tett szombathelyi gimnázium, szeminárium és líceum tanulója volt. Bitnitz Lajosnak kortársa (a líceumban talán évfolyamtársa is), Kresznerics Ferencnek pedig valószínűleg tanítványa lehetett (TÓTH 1997: 321, 331). A szlovén nemzetiségű magyar állampolgár kapcsolatban állt a korabeli szlovén és magyar értelmiséggel jelen volt a kulturális és tudományos életben. Az 1813 és 1851 között Körmenden, Szombathelyen, Pesten, Grazban és Bécsben megjelent, illetve hagyatékában fennmaradt tíz ismert munkája közül egy latin, két magyar (ebből az egyik németül is) és hét szlovén nyelven olvasható. A tíz alkotásból kettő vers, kettő vallási, egy nyelvészeti és öt történeti és néprajzi témájú. Magyar, német és szlovén nyelvű újságokat, folyóiratokat járatott. Könyvtárában elsősorban történeti könyveket gyűjtött. A Tudományos Gyűjtemény című folyóiratnak — melyben publikált is — 1826—1832 között (amikor Vörösmarty Mihály szerkesztette) biztosan előfizetője volt, ugyanis szerepel az előfizetők névsorában (Kossics József a Szombathelyi Megye Áldozó Papja, s Alsó-szölnöki Plébános). Kossics József hét év alatt közel három és fél tehén árát (évi 20 forintot) költötte a tudományos folyóirat előfizetésére (LUKAC 1994: 78-83). A vasi és zalai szlovének története című kéziratban fennmaradt történeti munkáját valószínűleg 1845 után írta. A kéziratot a felsőlendvai plébánia padlásán találták meg, dr. Ivanóczy Ferenc esperes vizitációja alkalmával (GRUDKN 1914: 93—154). Ivanóczy Ferenc forrásként felhasználta a Vázlatok a régmúlt korból címmel a Szombathelyi Újságban 1900-ban magyarul és a murántúli szlovén kalendáriumban szlovénül megjelent írásában, valamint Josip Gruden a szlovén nép történetéről írt könyvében (IVANOCI 1906: 102—105). A helytörténeti munka az egyes szlovén településekkel kapcsolatban sok eseményt említ. Legtöbbet a reformációval, a rekatolizációval és a török, valamint egyéb harcokkal foglalkozik. Kossics egy anekdotát is feljegyzett az utolsó felsőszölnöki katolikus plébánosról: „Legtovább őrizte meg katolikus hitét az agg, de kellemes megjelenésű és barátságos Vernjek Jván felsőszölnöki plébános. Azt beszélik róla, hogy amikor Bocskai katonái erre jártak, kiállt a plébániaház elé, köszöntötte és borral kínálta őket. A fura aggastyánt a mellette elcsörtető magyarok megmosolyogták és nem bántották. " (GRUDEN 1914: 127). Kossics József kortársa Lülik István puconci szlovén protestáns tanító 1833-ban egy kétnyelvű tankönyvet írt, amely kéziratban maradt (a Vas Megyei Levéltár őrzi). Lülik a kortárs murántúliak életmódját a fel339