Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Ilon Gábor–Sümegi Pál–Sümeginé Tőröcsik Tünde–Bodor Elvíra–Juhász Imola: Ember alkotta környezet Szombathely határában a kora rézkorban

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 davezetőjének rendszeres kiszállásai által is segítve - tárgyalt a múzeum vezetősége és régészei a beruházó Metro Holding Hungary Kft. öntelt vezetőségével, illetve a kivitelező Hoffmann Rt.-vel. A város akkori vezetői a semlegesség álarcát vették fel, ahogy a törvényt nem ismerő polgárok többsége is. Az irányunkban ellenszenvvel viseltető bekiabálok - a jövendő kereskedelmi létesítmény bűvöletében élve - a feltárás egész ideje alatt keserítették meg mindennapjainkat. Egy héten át arra is sor került, hogy a Vas megyei múzeumi szervezet minden hadra fogható munkatársa a segítségünkre sietett. így, igencsak túlfeszített idegállapotban, augusztusi hőségben, majd novemberi esőben és decemberi fagyban, valamint meglehetősen szűkös anyagi körülmények között dolgoztunk. Ennek ellenére hamarosan világossávált: nagyon jelentős lelőhelyre bukkantunk, amely nem csak Vas megye és a Dunántúl, de Közép-Európa őskori régészete szempontjából is fontos. A Metro beépítésre kerülő, közel 5 hektáros területén elsősorban egy kora rézkori kultúra (Lengyel III) nagykiterjedésű települését és egy kora bronzkori megtelepedés objektumait bolygatták meg és ezeket meglehetősen erőteljesen humuszolták. Ezért — a körülményekhez képest - igyekeztünk az információk maximális mennyiségét megmenteni. A hely jelentősége miatt szinte az ásatást követően angol és magyar nyelven publikáltuk (ILON és FARKAS 2001a, 2001b) a két házat. E tanulmány írásakor kerül nyomdába az a Szombathely őskori történetének vázlatát leíró könyv (ILON 2004), amelyben a Metro környékének (Minerva-lakópark, stb.) további, 2003-ig folytatódó anyagából is közre adtunk egy bővebb válogatást. A továbbiakban csak a rézkori település (áruházépítéssel érintett részletének) környezetrégészeti vizsgálatának értékelésével és eredményeivel foglalkozunk. A kora rézkori település a C14 kormeghatározás szerint (Deb-8486, 8408 és 8518) cal ВС 4460-4200

1 évek körül, azaz az i.e. V. évezred második felében/első kétharmadában (KALICZ 2002: 382, 2003: 7) létezett, ami a régészeti kulturális egységek átfedése miatt nem mond ellent sem az alföldi (HKRTKLKNDI és KALICZ 1995: 242, Tab. 1, Fig. 2), de a közeli Zalaszentbalázs (HKRTKLKNDI 1995) és Kelet-Ausztria adatainak (STADLER 1995: Abb. 5, Tab. 2) sem. A Kárpát-medence kora rézkori kultúráit — még a legutóbbi időben is a hazai, de a nemzetközi régészetben is — mozgékony, a lovat ismerő és alkalmazó, nomád, időszakos településeken létezőkként írják le, ahol a termelő gazdálkodás hangsúlya az állattartásra tevődött át. Ezt a hagyományos felfogást - az itt és most bemutatásra kerülő lelőhely és kultúra, valamint ismertetésre kerülő vizsgálataink kapcsán is elvethetjük - újabban már a hazai kutatás (BÁNFFY 1994: 293) sem fogadja el, jelezve: itt a földművelés továbbra is hangsúlyos szerepben maradhatott, míg az Alföldön a felmelegedés hatására beálló szárazság, az így kialakuló kötött talajok ezt akadályozták. A Metro áruház területén és környékén feltárt település, különösen annak házai (méretük, szerkezetük, stb.) és a kevés (KALICZ 2003: 12)

2 előkerült állatcsont, s nem utolsó sorban a környezetrégészeti vizsgálat eredményei is cáfolni látszanak az állattartó-vándorló nomádság tételét. A kora rézkori település egy teraszra települt, amely enyhén lejt, nem csak a Gyöngyös patak néhányszáz méterre lévő — a római korban ásott - medre, de a város irányába is. Ezen kisebb kiemelkedések — relatív magasságban kb. 30-50 cm-nyi eltérés a közvetlen környezettől —jól láthatók voltak még a gépi földmunkák közben is. A település déli részét egy a század első felében még működő téglagyár és annak agyagbányája pusztította el. Egy visszatöltött agyagbányagödör délkeleti szélét a Metro áruház parkolója és a körgyűrű között meg is találtuk. A talajvíz szintje hajdan itt elég magas lehetett, ugyanis: 1. Az 1960-as években még vizenyős volt a terület. Ezért alagcsövezték, amelynek árkait az ásatás során megfigyeltük. 2. A rézkorban sem lehetett másként, ugyanis a házak alapárkait csak a hajdani vízszintig ásták le, amit a talaj mészkiválásai' (alapárkok tengerszint feletti magassága, 1. ház: 217.8-218 1. Dr. Szántó Zsuzsa laboratóriumvezető és munkatársai (MTA ATOMKI, Debrecen) munkáját e helyütt is köszönöm. 2. Kalicz Nándorral ellentétben én nem csak a talajviszonyoknak tudom be az állatcsontok nagy mennyiségének hiányát. Jó példa erre, hogy ugyanitt — a marha- és a sertéscsontokhoz képest gyengébb — gyermek csontjai megmaradtak. 3. Futó János geológus (Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc) szakértői megállapítását e helyütt is köszönöm. 233