Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

M. Kozár Mária: Levéltári adatok a vasi szlovének néprajzához. 1. Hagyatéki és vagyonleltárak

M. KOZÁR MÁRIA: Levéltári adatok a vasi szlovének néprajzához 1. ... 1822 (65 f): Egy hatgyermekes család. Két istálló mellett állt egy nyitott szín (60 f), a pajta és fia mellett pedig egy kamra (63). A szőlőben is volt pincéjük (15 f). 1823 (65 f): Kilencgyermekes család. Az asszonynak első urától kettő, a másodiktól hét gyermeke volt. A gazda az első férjtől született legidősebb fiú lett, aki házas volt és volt egy sánta lánya. A háznál maradt továbbra is az anyja három gyerekkel. Öten már megházasodtak és elköltöztek. Gazdasági épületek: két kamra két istállóval és két sertésóllal (40 f), pajta fiával és kamrával (35 f). Egy háromosztatú, újonnan épült házban (180 f - Szakonyfalu 1822) egy vagyonleltár szerint - két fivér élt a feleségével. Az egyiknek hét, a másiknak egy gyermeke volt. A régi kamra mellett állt egy pajta a fiával (90 f), a kamra mellett pedig két sertésól volt (20 f). Az öt osztatú „régi" házban (65 f - Tótfalva 1823) eredetileg két testvér élt feleségével és három-három gyermekével. A hagyatéki leltár szerint a másodszülött fiú lett a gazda, az elsőszülött elköltözött. Gazdasági épületek: pajta fiával és kamrával (50 f), három régi sertésól (5 f) és egy kovácsmü-hely szerszámokkal (40 f). A tömésfalú épületek két-, illetve négyosztatúak voltak. A két derékból álló tömésfalú házban (Istvánfalva 1822) - az osztálylevél szerint eredetileg egy háromgyermekes család élt három unokával és egy dédunokával. Egy lányuk és egy leány unokájuk férjhezment és elköltözött a házból. A tömésfalú házhoz egy boronafalú pincét építettek (40 f), külön állt egy kis tömésfalu pince (1,90). Volt még két régi istállójuk (6 f). A négyosztatú tömésfalu házban (Szakonyfalu, 1823) - a vagyonleltár szerint - nyolcan laktak. Két fivér a feleségével és négy gyerekkel. A feleségek is rokonok voltak: anyja és lánya. Az anyának ez már a harmadik férje volt. A tömésfalú ház mellett csak egy pajtájuk és istállójuk volt (30 f). Kossics így írja le a Szentgotthárd környéki szlovén házakat a 19. század elején: "... lakásaik s házaik igen szegények s együgyűek... mind eddig merő fenyőfából építenek mindenütt, csak talpfájok tölgy vagy gesztenye fa... A hegybéliek három derékból álló házakat építnek többnyire,' u. m. pitvar, szoba és kamrából állókat. A pitvarban a kenyér sütéshez, faragáshoz való eszközök és élés szökrények s hordók, némelly helyt egy ágy is, tartatnak. A szobában... egynehány szennyes fazék, két három irgalmatlan tál, két három szájas korsó... Az istállók rónán egy végben vannak, a hegyeken különösen, vagy szegletre hajtva az ólakkal együtt. A rónabélieknek, mivel több gabonájok terem, jókora pajtájok vagyon külön építve... a hegybéliek nagyobb részint csak a... pitvarban csépelnek... a szalmát, valamint a kevés szénát is, az istállókra és kamarára hányják, melly kémény nem léte miatt az egész födél alatt szét kóborló füsttől keresztül járatván, a marhának nem lehet éppen egészséges. És egy ilyen házban el lakik két három família is közönségesen: az az három testvérek feleségeikkel gyermekeikkel. De csak a Gazdának (a ki mindég a legöregebbik szokott lenni, míg vagy le nem gazdálkodván, vagy bele unván, az arra alkalmatos óbbikra által nem ereszti a házi terheket is) vagyon jussa a ronda ágyát a szobában tartani. A többi a hol megférhet, a \АЪ