Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Kalicz-Schreiber Rózsa–Kalicz Nándor: A Somogyvár-Vinkovci kultúra és a Harangedény-Csepel-csoport Budapest kora bronzkorában
S AVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA Már korábban is megállapítottuk, hogy a valódi harangedények (és a társult leletek) első sorban a szórthamvas sírokból származnak, míg a csontvázas sírok csak igen csekély számban tai íalrr.aztak valódi harangedényeket és más tipikus társult leletet. Ugyanezt lehetett megfigyelni más lelőhelyeken is (Pl. 7. kép, 6-9, 8. kép l-A) (KALICZ-SCHREIBER 1976a, 198-202, 12. kép 1, 17. kép 248., 131. és 172. sír). A temetési rítus és a leletek alapos átvizsgálása nyomán jutottunk ahhoz a meglepő eredményhez, hogy a 28 szórthamvas sírból összesen 18 tartalmazott valódi harangedényt és további 3 sír ilyenek utánzatait (tálakat peremükön pecsételt dísszel), amelyeket a harangedények másodlagos leleteinek tartunk. Ezzel szemben a 30 csontvázas sírból csak négyben találtunk valódi harangedényeket és további öt esetben másodlagos leleteket (csuklóvédő kőlemezt, kő nyílhegyet, és V-fúrású csontgombokat). Az ellentmondás még fokozódik, ha azt is hozzáfűzzük, hogy 9 csontvázas sír teljesen melléklet nélküli volt, és ami különösen lényeges, 15 temetkezés tartalmazott déli típusú füles korsót, (3 sírban harangedényekkel együtt), amelyek hasonló formában a Somogyvár-Vinkovei kultúrában tipikusak (Békásmegyer: 5. kép 4— 5,10-11, 6. kép 1-3,6-8, 7. kép 1-3, 8. kép 6,9,10, 14. kép, 1; Somogyvár-Vinkovci kultúra: 16. kép 3—14,16— 18) (lásd a 8. jegyzetet). Amint említettük, Békásmegyerhez hasonlókat tapasztaltunk más lelőhelyeken is (KALICZ-SCHREIBER 1997). Ezekből az adatokból az is igen világosan kitűnik, hogy a Harangedény-Csepel csoport csontvázas temetkezései nem hozhatók közvetlen összefüggésbe a közép-európai harangedényekkel. Sokkal inkább a Somogyvár-Vinkovci kultúra délről észak felé irányuló expanziójáról lehet szó. A harangedények, mint láttuk, Budapest körzetében első sorban szórthamvas temetkezésekhez kapcsolódnak, amely rítusnak szintén megvan a helyi gyökere a Makó kultúrában (KB I). Természetesen a „déli típusú" egyfülű korsók megjelentek a szóithamvas (9. kép 6,9-10, 10. kép 1,3, 14, kép 2), és urnás temetkezésekben is (11. kép 2,6, 12. kép 5,10, 13. kép 4-5, 15. kép l). 14 Bizonyos ellentmondás látszik a mellékletek és a sírrítus között. A csontvázas sírok, déli típusú füles korsókkal és harangedényekkel vagy azok nélkül, tovább a melléklet nélküliek is, csaknem kivétel nélkül É-D vagy D-É irányításúak, miként ez jellegzetes Ausztriában és Morvaországban is. A magyarázatot esetleg azok a presztízs szempontok adhatják, amelyek a valódi harangedényeket és kísérő leleteiket is meghonosították Budapest körzetének helyi kultúrájában (KALICZSCHREIBER - KALICZ 1999). A látszólagos ellentmondások ellenére a csontvázas sírok edénymellékletei 14 SCHREIBER 1975, 13. kép 24, 14. kép 5; KALICZSCHREIBER 1976a, 14. kép 1, 18.k 84-85. sír, 19. kép 175. sír, 20. kép 7. sír, 21. kép 64. sír, 22. kép 98. sír. feltétlenül a Somogyvár-Vinkovci kultúrával azonosított hatásokra utalnak. Sajnálatos tény, hogy a Somogyvár-Vinkovci kultúra temetkezési rítusának szabályai még nagyon kevéssé ismertek. Kétségtelen, hogy a hamvasztásos és csontvázas temetkezési mód egyaránt előfordul, sőt még a halmok alá temetkezés is megtalálható elterjedési területén (BÓNA 1965, 47; BÓNA 1972; MAJNARIC-PANDZIC 1981; FIGLER 1994, 22-23; FIGLER 1996, 12; VRANIC 1993). Ezért csak a jövő kutatástól várhatunk feleletet a temetési rítus szabályainak megismerésére. Meg kell említeni még a hengeres kis edények problémáját is. Bóna már a Somogyvár típusú leletek leírásánál úgy határozta meg a kis hengeres edényeket, peremük alatt két füllel, mint ennek a csoportnak a vezértípusát (BÓNA 1965, 48,55). Ez az edénytípus megtalálható Alsó-Ausztriától egészen Délnyugat-Romániáig és Budapesttől Közép-Szerbiáig terjedő hatalmas területen. Bóna véleménye a kulturális meghatározásban játszott szerepéről ma is helytálló, csak azt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezeket a hengeres edénykéket a Somogyvár-Vinkovci kultúra teljes tartama alatt, vagyis az idősebb és fiatalabb fázisban is (KB I—II) használták. Ebből adódik, hogy bár különleges célra készítették őket, kronológiai értékük nincsen A legidősebb példányok megtalálhatók már a Vucedol kultúra В fázisában (DIMITRIJEVIC 1977-1978, 48, és 7. kép 2-4). Leggyakrabban a Somogyvár-Vinkovci kultúra korai fázisában, a Dél-Dunántúlon találkozunk velük (Pécs-Makárhegy, Zók, Szava, Nagyárpád, Börzönce (16. kép 1-2) stb. 15 Szlavóniában, Szerémségben és Boszniában is találkozunk a jellegzetes hengeres edényekkel a késő Vucedol kultúra leletei között (DIMITRIJEVIC 1977-1978, 48, és 7. kép 5-9; MARKO VIC 1981, 2. t. 7, 10. t. 2). Megjelennek a cilindrikus kis edények, mint idegen leletek, a Makó kultúra néhány sírleletében (Kunpeszér, Kajárpéc, Schwechat: HORVÁTH et al. 1988, 18-19; FIGLER 1994, 10. kép 2-4,6-7; FIGLER 1996, 3. t. 2-3,5-8; RUTTKAY 1995, 32. kép 8-9) és telepén (Sommerein, Alsó-Ausztria) (RUTTKAY 1995, 31. kép 8-9), továbbá a Glina III kultúrában (Ostrovul Corbului, Románia: ROMAN 1981, 5. t. 4). A fiatalabb fázisba tartoznak a Vinkovciban talált (DIMITRIJEVIC 1966, 11. t. 9; DIMITRIJEVIC 1982, 6. t. 6, 4. t. Ъ-$), továbbá Ilók, Vrdnik és Gradina (a Boszut mellett) lelőhelyeken feltárt hengeres edénykék (TASIC 1984, 2. t. 4-5,9). A legdélibb példány KözépSzerbiából, a középső Morava vidékéről ismeretes (TASIC 1984, 2. t. 3). 15 BÓNA 1965, 16. t. 3,5-6,11; ECSEDY 1978, 2. t. 3-6, 8. t. 3; BANDI 1981,1.1 4,5. t. 1,7,9,7. t. 6; FIGLER 1994, 10. kép 2^1,67, FIGLER 1996, 3. t. 2-3,5-8; BONDÁR 1995, 16. kép P/1-2. Ez a lelőhely azonban az idősebb és fiatalabb fázis fordulójára keltezhető. 88
