Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Kalicz-Schreiber Rózsa–Kalicz Nándor: A Somogyvár-Vinkovci kultúra és a Harangedény-Csepel-csoport Budapest kora bronzkorában

KALICZ-SCHREIBER RÓZSA - KALICZ NÁNDOR: A SOMOGYVÁR- VINKOVCI KULTÚRA ÉS A ... határozzák, a közép-európaiaktól eltérő és lokális jegyeket viselő leletek túlsúlyban vannak. A kerámia típusok (pl. 19. kép) feltűnő közeli rokonságot mutatnak ezen leleteknek a Somogyvár-Vinkovci kultúra edényművességével, illetve az említett Proto- és korai Nagyrév korú teli-települések megfelelő rétegeivel. Különösen feltűnő a hasonlóság a Somogyvár-Vinkovci kultúra kelet-szlavóniai és szerémségi fontos lelőhelyeinek (Vinkovci, Ilók, Gradina a Boszut mellett, Vrdnik stb.) kerámiájával (DIMTRIJEVIC 1982, 22, és 5-6. kép; TASIC 1984, 1-4. tábla). Hasonlóképpen lehetne megítélni a Somogyvár-Vinkovci kultúra szórványos leleteit a Dunántúl nyugati és északi részén (KALICZSCHREIBER 1989, 249, különösen a 4-5. kép; KALICZ-SCHREIBER 1991, 9-14, különösen az 5-6. kép). Mindezek a leletek és lelőhelyek a SomogyvárVinkovci kultúra fiatalabb időszakát (KB II) látszanak képviselni. Bóna 1992-ben indoklás nélkül alapvetően megváltoztatta véleményét a Somogyvár-Vinkovci kultúra kronológiai helyzetével kapcsolatban (BÓNA 1992, 13-15, 40: kronológiai táblázat). Ennek megfelelően most a Somogyvár-Vinkovci kultúra teljes élettartamát egyetlen fázisra, a korabronzkor második fázisára (KB II) keltezi

12 és párhuzamosítja a Proto- vagy korai Nagyrév kultúrával és a Harangedény-Csepel csoporttal is. Tulajdonképpen ez volt a mi 30 és 25 évvel ezelőtt képviselt véleményünk is (KALICZ 1968, 62-109; KALICZSCHREIBER 1975a), amelyet a azon dél-dunántúli ásatások eredményei alapján változtattunk meg, amelyeket Bandi Gábor és Ecsedy István ismertetett meggyőzően (BANDI 1980; BANDI 1981; BANDI 1981; ECSEDY 1978). Ezek szerint mi is elfogadtuk a feltevést a Somogyvár-Vinkovci kultúra idősebb fázisának meglétére (KB I), amely, mint fentebb láttuk, a Makó kultúrával és a késői Vucedol kultúrával (Rudina), a Ljubljana kultúrával (lg) és a Schneckenberg-Glina III kultúra idősebb szakaszával párhuzamosítható; A Somogyvár-Vinkovci kultúra feltételezett fiatalabb fázisának (KB II) kezdetén valamiféle második nagy hullám érte a Kárpát-medencét, melynek természete még ismeretlen, de következményeként több új kultúra létrejötte is ennek tulajdonítható. Ennek a sokknak a központját a Somogyvár-Vinkovci kultúra szlavoniai-szerémségi, esetleg észak-szerbiai, boszniai területén keressük. A fentebb említett metallurgiai kapcsolatokon kívül, feltehetően a jelenleg még ismeretlen ökológiai tényezők is részt vehettek a változásokban. Ez a változás azért is meglepő, mert alig egy évvel korábban ugyanennek a katalógusnak rövidített magyar nyelvű változatában a katalógus munkatársai által készített kronológiai táblázat még az Ecsedy-Bándi féle időrendet képviselte, vagyis feltételezte a SomogyvárVinkovci kuitúra idősebb, a Makó kultúrával egyidős szakaszának és egy fiatalabb, a korai Nagyrév kultúrával (és Harangedény-Csepel csoporttal egyidős fázisának a meglétét: CSÁNYI et al. 1991-1992,16-17. Ezekkel az eseményekkel párhuzamosan jelentek meg a jelentős kapcsolatrendszerek következményeként a harangedények és társult leleteik nyugat felől, Budapest körzetében, a gazdaságilag fontos dunai átkelőhelyek mentén, a helyi kultúrát színesítő hatásukkal. A harangedények ide kerülésének útvonalát szórványos leletek jelzik a Duna mentén (KALICZ-SCHREIBER 1976a, 2. kép). Meg lehet állapítani, hogy azok a tényezők, amelyek közreműködtek a Somogyvár-Vinkovci kultúra fiatalabb fejlődési fázisának létrejöttében (KB II), Közép- és Délkelet-Európa nagy területén érvényesítették hatásukat. Az egész Kárpát-medencében olyan kultúrák keletkeztek, amelyek leleteit sok tipológiai szál köti össze. Egyúttal ismételten hangsúlyozni kell, hogy az ekkor keletkezett korai Nagyrév kultúra és a HarangedényCsepel csoport (5-15,19. kép) kulturális egységnek tekinthető (KALICZ-SCHREIBER 1984, 133-152). A déli sokkhatás következtében jött létre az említetteken kívül a Nyírség (KALICZ 1981; KALICZ 1984, 109123), a Pitvaros (BÓNA 1965, 17-38), a Rosia (ROMAN 1981; ROMAN - NÉMETI 1986, 218-229; EMŐDI 1985, KALICZ-SCHREIBER 1991, 19-20), a Jigodin (ROMAN et al. 1973; ROMAN et al. 1992, 7778, 143-188), a Scheckenberg-Glina III fiatalabb időszaka (ROMAN 1981, 157-160; MACHNIK 1991, 3342), és az Edinetz kultúra a Moldvai köztársaságban (T1TOV 1981, 207; DERGACEV 1994, 129-139; MACHNIK 1991, 42-44). Közülük a Rosia (17. kép) és az Edinetz kultúra (18. kép) kerámiája feltűnő tipológiai hasonlóságot mutat a Somogyvár-Vinkovci kultúráéval és a Harangedény-Csepel csoportéval. A Duna menti Ilók leletanyaga megdöbbentő hasonlóságot mutat a Csepel csoport Budapest környéki leleteivel (TASIC 1984, 18, 1. t. 1-8, 2. t. 5,8-l,13)

13 Ezzel a hullámmal jutliatott az egyfülű korsók használata Cseh és Morvaországba is. Bóna a korai Nagyrév fejlődés kialakulási helyét a Duna mentén keresi, Budapesttől délre (BÓNA 1992, 14-15). Ebben lényegében igaza is lehet. Ugyanis, mint már említettük, a korai Nagyrév kultúra létrejötte is ezzel a déli sokkal hozható összefüggésbe (KB II). Azok a tényezők, amelyek a Somogyvár-Vinkovci kultúra törzsterületéről származtak döntő Szerepet játszottak a korai Nagyrév kultúra és ezáltal a Harangedény-Csepel csoport létrejöttében is. Ez a fő tanulsága az egyfülű un. „Nagyrév" korsók elemzésének. Ehhez, mint már említettük, főleg a HarangedényCsepel csoport sírleletei nyújtanak jó példákat. A békásmegyeri temetőben a 154 sír együttesen 96 urnás, 28 szórthamvas és 30 csontvázas temetkezést tartalmazott. 1 N. Tasié csak kevés leletet közölt a lelőhelyről. Nekünk 1980ban módunk volt N. Tasié szívességéből, majd 1986-ban a Gomolava konferencia alkalmával a helyszínen megtekinteni a nagymennyiségű leletanyagot. 87