Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Kalicz-Schreiber Rózsa–Kalicz Nándor: A Somogyvár-Vinkovci kultúra és a Harangedény-Csepel-csoport Budapest kora bronzkorában
SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA kovci kultúra elérte legnagyobb elterjedését az ÉszakDunántúlon is. Akkor keletkezett a Proto- vagy korai Nagyrév kultúra és a Harangedény-Csepel csoport (SCHREIBER 1972, 165-166, és a kronológiai táblázat a 164. oldalon; KALICZ-SCHREIBER 1976a, 202214; KALICZ-SCHREIBER 1984,133-152). A Harangedény-Csepel csoport jelentkezésénél a helyi alapréteg játszotta a főszerepet, emellett megjelentek új, déli, azaz észak-balkáni befolyások is új kerámiával, melyek vezértípusa az egyfülű, un. Nagyrév-korsó volt. Egyidejűleg nyugati lelettípusok is eljutottak Budapest környékére (5-13. képek, és pl. 19. kép) 7 . Hangsúlyozni kell, hogy már több kísérlet is történt a korai Nagyrév kultúra tagolására a korsótípusok alapján (BÓNA 1963). Ezek a kísérletek azonban ásatási adatok nélkül nem adtak megbízható bázist a belső felosztáshoz Ezeknek a kísérleteknek a bizonytalanságát azért is figyelembe kell venni, mert így egyidős korsótípusok kerültek a korai Nagyrév kultúra különböző fázisaiba. 8 Azonkívül korai Nagyrév típusú füles korsók (Ökörhalom típus) szórványosan a Dunántúl nyugati részén is előfordulnak (BÓNA 1963, 8. t. 9-10,12), ahol a Nagyrév kultúra sohasem terjedt el. Egyidejűleg egészen hasonló korsók ugyancsak a Dunántúlon, az akkor még egyetlen, egységes fázisba sorolt Somogyvár csoportba, vagyis mostani terminológiával a SomogyvárVinkovci kultúrába soroltattak (BÓNA 1965, 14. t. 1011,12,15, 15. t. 5,9, 16. t. 10,17; KALICZ-SCHREIBER 1991,5-6. kép). Ugyanannak az edénytípusnak az egyik vagy másik, időrendileg is eltérő kultúrába történő sorolásával kapcsolatos kételyek már igen korán felmerültek Magyarországon. Az azóta végzett ásatások megerősítik a korábbi szkepszist. Néhány teli-település megkutatása a közép-magyarországi Duna szakaszon azt is bizonyítja, hogy a különböző fázisba sorolt edénytípusok (Ökörhalom, Kőtörés) egyidősek voltak (SZABÓ 1992). Bóna legújabb kronológiai rendszerében az említett teli-rétegeket a Proto- és korai Nagyrév fázisba keltezte, és a Harangedény-Csepel csoporttal párhuzamosította (BÓNA 1992,40). 9 Ezek gazdasági, társadalmi és kulturális szerepével részletesebben a Trentoban 1998 májusában rendezett nemzettközi konferenciára készített tanulmányunk foglalkozik: KALICZ-SCHREIBER - KALICZ 1999. A Duna környéki teli-településeken ugyanabban a települési rétegben találták azokat az egyfülű korsókat, amelyeket Bóna István különböző fázisokba keltezett (Ökörhalom, Kőtörés, Szigetszentmiklós fázis; Dunaföldvár, Sióagárd: SZABÓ 1992; Igar, Mezőkomárom: BANDI 1982; KALICZ-SCHREIBER 1975a). A bizonytalanságot különösen jól tükrözi két edény Sióagárdról, melyeket Bóna a SomogyvárVinkovci kultúrába sorolt (BÓNA 1965, 1-2. kép, 15. t. 20.), holott az ugyanazon a lelőhelyen újabban végzett feltárások alapján a lelőhelyet a feltáró kulturálisan és kronológiailag egyértelműen a korai Nagyrév kultúra körébe keltezhette (SZABÓ 1992, 69, 44-55, 69-71. táblák, 75.11-6,76. t. 5,77. t. 3). Mellékesen említjük meg, hogy, hogy Bóna egy új fogalmat, - a Budapest csoportot - is használ a Csepel csoport helyett (BÓNA 1992, Kitűnő példák bizonyítják az egyfülű korsók jelenlétét (lekerekített vagy bikónikus alsó résszel és magas nyakkal) a Harangedény-Csepel csoportban, amelyek Budapest körzetében különböző településekről, temetőkből vagy sírcsoportokból származnak. 10 Alábbi példáink egy részét a békásmegyeri temetőből ismertetjük, ahol túlnyomó részben urnasírokat, azonban számos szórthamvas és csontvázas sírt is feltártunk (96 urnás, 28 szórthamvas és 30 csontvázas sírt eredményeztek az ásatások). 11 Ennek a temetőnek a leletei, de a Harangedény-Csepel csoport többi településének és temetkezésének kerámiai leletei is kitűnően illeszkednek a Duna körzetében megkutatott teli-települések (Dunaföldvár, Sióagárd, Gerjen) kulturális egységébe, amelyeket Bóna, és az б kutatásai nyomán Szabó Géza, ezen teli-telepek ásatója, Protonagyrév vagy korai Nagyrév kultúraként határozott meg (BÓNA 1992, 14-15; SZABÓ 1992). Ezért nem meglepő, hogy ezeknek a teli-településeknek, illetve a hozzájuk sorolható mezőkomáromi teli-telepnek a korai rétegeiben valódi harangedény töredékek, és ebbe a körbe tartozó cserepek is előkerültek (KALICZ-SCHREIBER 1975a, 2. kép 1,4; KALICZSCHREIBER 1976b, 3. kép 5; BANDI 1982, 9. kép 11; SZABÓ 1992,19. t. 2, 38. t. 5,8). Az említett teli-telepek alsó rétegei a Dunánál és a Duna közelében a korai Nagyrév (Prortonagyrév) kultúra fejlődését jelenítik meg, amely fejlődés a Harangedény-Csepel csoportéval párhuzamosítható. Ezért merülhet fel ismételten a kérdés, hogy tulajdonképpen a Harangedény-Csepel csoport melyik kultúrához tartozik? Néhány kollega kételkedik az általunk most is érvényesnek tartott véleményünkben, mely szerint a Csepel csoport a korai Nagyrév kultúra nagyobb egységének a része (BÓNA 1992, 14-15; CSÁNYI 1982-1983, 65). Mi azonban továbbra is, sőt egyre erőteljesebben képviseljük azt a nézetet, hogy a Harangedény-Csepel csoport semmiképpen sem határozható meg önálló harangedény kultúraként. A harangedények és a hozzájuk kapcsolódó leletek Budapest körzetében nem felelnek meg egy önálló kultúra kritériumainak, mivel leletegyütteseikben, amelyek ezeket az együtteseket meg12), és ezáltal a terminológiai zűrzavar még fokozódik, holott a Csepel megnevezés már 25 éve ismert és használt a nemzetközi kutatásban: KALICZ-SCHREIBER 1975a, 287-289; KALICZ-SCHREIBER 1975b 174-175; KALICZ-SCHREIBER 1976a; 202-205. Néhány nemzetközi példa: SHENNAN 1976, 231-234; DIMTTRIJEVIC 1982, 22; MACHNIK 1991, 82-102; DVORAK-SEBELA 1992,105. 10 SCHREIBER 1972, 2. kép 10-16,19; 6. kép 4; SCHREIBER 1975, 10. kép 10-13, 11. kép 7-9, 12. kép 6, 13. kép 1-3, 14. kép 5, 15. kép 9-10; KALICZ-SCHREIBER 1976a, 15. kép 1,17. kép 131. és 172. sír, 18. kép 84-85. sír, 19. kép 175. sír, 20. kép 7. sír, 21. kép 64. és 94. sír, 22. kép, 98. sír, KALICZ-SCHREIBER 1997, 8. kép 1,3,8,9. kép 7, 10. kép 4,13; KALICZ-SCHREIBER - KALICZ 1998, 4-7. képeken. 11 Az 1960-1983. között végzett feltárás teljes publikációja még nem történt meg, monografikus feldolgozása folyamatban van. 86
