Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Kalicz-Schreiber Rózsa–Kalicz Nándor: A Somogyvár-Vinkovci kultúra és a Harangedény-Csepel-csoport Budapest kora bronzkorában

KALICZ-SCHREIBER RÓZSA - KALICZ NÁNDOR: A SOMOGYVAR-VINKOVCI KULTÚRA ÉS A ... (1. kép). A második lépcsőben párhuzamosan fut a Somogyvár-Vinkovci fiatalabb fejlődési szakasza, a Protovagy korai Nagyrév kultúra, a Harangedény-Csepel csoport, a Pitvaros, a Nyírség, a Ro§ia, a fiatalabb Schneckenberg-Glina III, a Jigodin és Edinetz kultúra (ez utóbbi a Moldvai köztársaságban) (2. kép). Ezt tekintjük a Somogyvár-Vinkovci kultúra expanzív, a változásokkal egybeesett szakaszának. A következőkben megkíséreljük megvizsgálni, hol, mikor és miért játszódott le ez a változás és mik voltak ennek legfeltűnőbb régészeti-tipológiai jegyei. Mint már említettük, a változás első lépcsője vezetett a Somogyvár-Vinkovci kultúra létrejöttéhez (KB I). Kialakulása a késő Vucedol kultúra kis területén történhetett, amely az alapréteget alkotta a fejlődésben (DIMITRIJEVIC 1966, 73-78; DIMITRIJEVIC 19771978, 52-53,70, 1. kép; DIMITRIJEVIC 1982; ECSEDY 1978; ECSEDY 1981; BANDI 1981). Kezdettől fogva a magasnyakú fiiles korsók és a cilindrikus edények alkották a Somogyvár-Vinkovci kultúra meghatározó kerámia típusait (16. kép) (lásd, mint fentebb).

5 Feltűnő, hogy a jellegzetes füles korsók teljes elterjedési területükön genetikusan és tipológiailag kétségtelenül egymással összefüggésbe hozhatók, annak ellenére, hogy több változatban is megjelennek (pl. BUCHVALDEK 1981; MOUCHA 1981) A kutatásban alig merült fel kétség azzal kapcsolatban, hogy ez az edénytípus dél felől (Macedónia, Trácia, Teszszália, sőt még távolabbi vidékek is számba jöttek), némelykor migrációt is feltételezve - jutott északra, és más tényezőkkel együtt, mint a változások egyik reprezentánsa, nagy területek kulturális változásának is részesévé lett (BÓNA 1965, 51-57,61-63; ECSEDY 1978,11-114; MACHNIK 1991, 173-191). Emellett meg kell világítani egy másféle, nem lényegtelen nézőpontot is. Ha megvizsgáljuk a Bányabükk, Fájsz, Kozarac stb. típusú nyéllyukas rézfejszékkel kapcsolatos metallurgia elterjedését (4. kép), amely metallurgia ebben az időben alakult ki, meglepő egyezést találunk az egyfulű korsók elterjedésével.

6 Ebben Sajnos egy kultúra jellegének meghatározásakor még ma is olyan kritériumokra vagyunk utalva, mint pl. a kerámia, amely az életben, illetve az élet alakulásában nem játszott döntő szerepet. Mivel azonban ez a forrásanyagot csaknem teljességében megismerhetjük, és a formaadásban és díszítésben bizonyos mértékig a szellemi kultúra is tükröződik, ezért jobb híján kénytelenek vagyunk lényeges megállapításainkkal rátámaszkodni. A kora bronzkori nyéllyukas rézfejszék elterjedéséről KaliczSchreiber Rózsa az 1986. évi Gomolava szimpóziumon számolt be. Előadása technikai okok miatt kéziratban maradt. Egyúttal el kell oszlatni egy tévhitet. A magyarországi terminológia a történelmi szempontokra építve a bronzkor kezdetét meglehetősen mélyre tolta ki. Ezt a változást azonban a fémeszközök nyersanyagának változásával nem lehetett azonosítani; azok továbbra is rézből készültek. Még napjainkban is kisért az a téves meghatározás, hogy a történetileg megállapított magyarországi kora bronzkori terminológája alapján a a KB I. fázisától a fémeket is bronzból készítettnek tekinti (BÓNA 1992, 15), holott a Kárpát-meaz esetben mi egy olyan láncolat és kapcsolatrendszer létrejöttét tételezzük fel, amely a nyéllyukas rézfejszékkel együtt a jellegzetes füles korsók használatát is elterjesztette. Miként a rézkorban a nehéz réztárgyak metallurgiája is önállóan jött létre és fejlődött a kárpátibalkáni térségben (RENFREW 1969; KALICZ 198788; KALICZ 1992), véleményünk szerint ugyanúgy Tesszáliától, Tráciától és Macedóniától függetlenül, önállóan keletkezett egy évezreddel később ugyanazon a területen a nyéllyukas rézfejszék metallurgiája is. Az említett dél-balkáni területek észak felé irányuló kapcsolatára mutató jelek meglehetősen szegényesek, és a jelentősebb kapcsolatok inkább fordított irányban, északról dél felé érvényesültek (BRANIGAN 1974, 97-102; PHELPS et al. 1979). Ezért a dél-balkáni-égei területek befolyását az egyfulű korsók elterjedésével kapcsolatban csak kételyeink kifejezésével említhetjük meg. Fontos hipotézisként kell hangsúlyozni, hogy az új metallurgia elterjedése által létrejött kapcsolatrendszerek a Balkánon és a Kárpát-medencében a kulturális arculat megváltozásában jelentős szerepet játszottak. A változások egyik megnyilvánulása volt az új kerámia típusok, többek között a már említett egyfulű, magas nyakú korsók megjelenése. Miként a nyéllyukas fejszék a kora bronzkor több fázisában (sőt később is) használatban voltak, és használatuk századai alatt formájuk némileg változott is, úgy változott velük párhuzamosan az egyfulű korsók tipológiája is. Az egyfulű korsók első felhasználása a korai Somogyvár-Vinkovci kultúrában (lásd a 3. jegyzetetet) és a késő Vucedol kultúrában (DIMITRIJEVIC 1956, 74; DIMITRIJEVIC 1977-1978, 16. t. 5-6, 18. t. 1,8,9), továbbá a Schneckenberg-Glina III kultúrában (MACHNIK 1991, 5. kép 1-2,6-7,9, 6. kép 3,7) történt, majd szinte robbanásszerűen terjedt el a Kárpát-medencében, ott is ahol, a kutatás korábbi állása szerint ez nem volt várható a kora bronzkor első fázisában (KB I), pl. a Makó kultúra észak-dunántúli területén. Ezzel kapcsolatban legyen elég utalni a sír- és telepleletekre Budapesten (KALICZ-SCHREIBER 1994, 2. kép 3, 3. kép 3-9, 4. kép 9, 9. kép 1), a sírleletekre Tatán (KALICZSCHREIBER 1994 13. kép 1-4), és Kajárpécen (FIGLER 1994, 9. kép 2-3,6-7, 10. kép l^t,6-9; FIGLER; 1996, 3. t. 2-8), továbbá Cakán (Csekén) (VLADAR 1966, 26. kép 1-2), ahol a Makó kultúrában idegen, kis füles korsók megjelentek. A hosszú nyakú füles korsók használata a Makó kultúra feltehetően fiatalabb fázisában, az idősebb Somogyvár-Vinkovci kultúrából származó befolyásnak tulajdonítható. A következő fázisban (KB II) a Somogyvár-Vindence kora bronzkori rézfejszéinek fémelemzései a 60-as évek végétől hozzáférhetők (JUNGHANS et al. 1968), amelyekből világosan megállapítható, hogy a Bányabükk, Fájsz stb. típusú rézfejszék mind rézből készültek. 85