Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Csányi Marietta: Hitelesítő ásatás Tószeg-Ökörhalmon
SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA NY-i peremén fekszik, ott ahol a domb alig észrevehetően, lankásan ereszkedni kezd a Perje-ér egykori medre felé. (1. kép) Mivel a D-i oldalon nyitott szelvényünkben nem találtunk sírt, arra következtethetünk, hogy a korabronzkori temető, feltehetően a domb alakjához igazodva, NY-K-i irányú keskeny sávban húzódott. Ez azt is jelenti, hogy bár a temető központi része valószínűleg megsemmisült, a feltárás NY-i irányban nem okvetlenül a temető perifériáját érintette, és a csekély sírsűrűség érvényes lehet Ökörhalom egészére is. Ezt a megállapítást támasztja alá az a tény is, hogy a több, mint 3 hektár elhordott területről csak az említett 52 edény került a közgyűjteményekbe. Ez az arány természetesen nem valóságos, mivel az elkallódott leletek száma ismeretlen, mégis tájékoztató adat és feltétlenül kis sírszámú temetőt jelez. Az Ökörhalmon tapasztalt kis sírsűrűséghez hasonló képet mutat a kultúra kevés ismert tisza-vidéki temetőrészlete, így a Szanda-Netovább négy sírja (BÓNA 1963,12), a Rákóczifalva-Kastélydombon feltárt kilenc sírból álló csoport (CSÁNYI 1982-1983, 53) vagy a Nagyrév-Zsidóhalom lelőhelyen a teli-telep közelében előkerült 27 sír. Utóbbi a legnagyobb eddig feltárt temetőrészlet a kultúra korai ill. klasszikus időszakából, s ennélfogva a temetkezés rendjére vonatkozóan a legtöbb értékelhető információval szolgál. (CSÁNYI 1992, 84) Az ott átkutatott mintegy 6 hektárnyi területen az említett 27 sír három, egymástól távol eső felületen helyezkedett el. A leginkább összefüggőként értékelhető „B" és „C" felületen 7 ill. 11 sír került elő, laza sorokba rendeződve, egymástól 7-15 m távolságra. Ez az elrendezés családonkénti temetkezési helyet sejtet. A nagyobb csoportokon belül Nagyréven is figyeltünk meg sírpárokat, összetartozásukat ott a bennük lévő edénymellékletek feltűnő hasonlósága is megerősítette. A nagyrévi minta alapján a tószeg-ökörhalmi sírpárok is lehetnek egy-egy nagyobb (8-10 sírból álló) sírcsoport részei, s így az is feltételezhető, hogy a homokdombon több sírcsoport volt eredetileg. A tószeg-ökörhalmi temetkezési sajátosságok összehasonlító értékeléséhez az említett tisza-vidéki példák a legközelebbi párhuzamok, mivel a Nagyrév-kultúra korai és klasszikus időszakából csak erről a területről ismerünk összefüggő temető-részleteket. Sírleletek (BÓNA 1963, 12-13) vagy egy-egy sír (SCHREIBER 1984a 142; SCHREIBER 1986) a Duna-mentén is került elő, de a temetkezés rendjéről szórvány jellegük vagy magányosságuk folytán nem nyújtanak támpontot. A Nagyrév-kultúra korai fázisával részben egyidejű Budapest környéki Harangedény-Csepel csoport temetői sem vethetők össze az ökörhalmi jelenségekkel, mivel kulturális összetartozásuk vitatott. (CSÁNYI 1982-1983, 58; ECSEDY 1988, 16) Temetőket, nagyobb temetőrészleteket a Duna mentéről csak a Nagyrév-kultúra végső, Kulcs-fázisából ismerünk. Ebben az időszakban, e területen a sírsűrűség és eloszlás eltér az ismertetett tisza-vidékiekétől. A névadó lelőhelyen, Kulcs-Császártanyán 23 sír került elő, két sírcsoportba rendeződve. A két sírcsoport egymástól való távolsága 20 m, s bár a feltárt terület nagyságát pontosan nem ismerjük, a Bóna I. által közölt helyszínrajz alapján a tisza-vidékiekénél lényegesen nagyobb sírsűrűséggel számolhatunk. (BÓNA 1960, 913.) E különbség legszembetűnőbben a szigetszentmiklósi és ökörhalmi temetők összehasonlításában jut érvényre: szinte m 2-re azonos (320 m 2-t meghaladó) feltárt felületen Szigetszentmiklóson 63, Ökörhalmon pedig 4 (!) sír került elő. (SCHREIBER 1995, 6-18, 33, 3. kép) A kultúrán belül térben és időben olyannyira elkülönülő temetők között a temetkezés rendjében hasonlóság csak a sírok, talán családoknak megfelelő csoportonkénti elhelyezkedésében fedezhető fel 4 . Eltérések mutatkoznak a temetkezési rítusban is. A tószeg-ökörhalmi négy sír közül kettő olyan bolygatott állapotban került napvilágra, hogy csak a hamvasztás tényét regisztrálhattuk: az 1. sír valószínűleg, a 2. sír biztosan szórthamvas volt. (2. kép) Bár törvényszerűség négy sír alapján nem állapítható meg, a korábbi, szórványleletekhez kapcsolódó információk arra utalnak, hogy Tószeg-Ökörhalmon a halotthamvasztás dominált, s kizárólagosnak csak a századelejéről ismert egyetlen csontvázas sírra vonatkozó adat alapján nem tekinthetjük. A szoros rokonságnak megfelelően hasonló képet mutatnak a környékbeli temetők 5 . Hamvasztásos, sőt szórthamvas a szandai négy sír. (BÓNA 1963, 12) Nagyrév-Zsidóhalmon a 27 temetkezésből a 19 szórthamvas sír mellett 6 csontvázas és 2 urnás rítusú volt. A ,3" felületen eltemetett hét halottat elhamvasztották, csontjaikat a sírgödör aljára szórták. A „C" felületen egyetlen sírban feküdt zsugorított helyzetű csontváz, nyolc esetben az elégetett holttest maradványait a sírba szórták, két alkalommal pedig urnában földelték el. Az egymáshoz közel fekvő „C" és „B" felület sírjaiban tehát a halotthamvasztás, ezen belül is a szórthamvas rítus dominált. (CSÁNYI 1992, 84) A Duna-rnpntén szórthamvas az ökörhalmiakkal közel egykorú, de talán kissé fiatalabb budatétényi (SCHREIBER 1984a, Taf. XLI) és csontvázas a kultúra klasszikus, a nagyrév-zsidóhalmi temető egy részével időben párhuA csoportokon belül a Duna-mentén mindenütt a soros rendszer figyelhető meg (SCHREIBER 1995, 3. kép; BÓNA I960, Fig. 2, 3) az ökörhalmi sírpárok esetében erről természetesen nem beszélhetünk, de ugyanilyen jelenséget tapasztaltunk az 1980-as leletmentés során Nagyrév-Zsidóhalmon is. A Tisza-vidéken megfigyelt sírpárokhoz hasonlóan Szigetszentmiklóson és Kulcson is előfordultak két, gyakrabban három sírból álló tömörülések Kivételt képez mind a rítus szerinti megoszlás, mind a a mellékletek alapján különlegesnek tekinthető rákóczifalvi, kilenc sírból álló temetőrészlet. (CSÁNYI 1982-1983,33-10,53-56) 186
