Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Dexler Győző: A szombathelyi Smidt Múzeum fogatolt kocsijai (Püspöki díszkocsi és női gálakocsi)

SAVARIA 22/1 -1995 úgynevezett Alabor-ral fékezték. Ez egy csúszótalp, melyet a hátsó kerék, vagy kerekek alá helyeznek és egy lánccal kerül rögzítésre az alvázhoz. Ennek használatára utaló jel a kocsin nem volt, találtunk ugyan egy csapot, rajta furattal és az alvázra építve, de ez más rendeltetésű is lehetett, ugyanis nagyon közel volt a hátsó kerekekhez. Itt szeretném megjegyezni, hogy hasonló felépítésű kocsi, szintén fékek nélkül van a Közlekedési Múzeum gyűjteményében, mely szintén püspöki, egyházi rendeltetésű volt. E körmeneti felhasználás céljait igyekszik bizonyítani az is, hogy más kocsikkal összehasonlítva, úgyszintén a Közlekedési Múzeum gyűjteményével, e kocsinak a kocsiszekrénye, annak belvilága lényegesen magasabb a megszokottnál, és belső kárpitozása is egy püspöki ornátus díszeinek felel meg. E külső kiképzési formát másutt nem találtuk. Ezért felmerült bennünk a gondolat, hogy esetleg egy körmeneten a püspök kezében monstranciával utazhatott a kocsin. Ezt még igyekszik az is alátámasztani, hogy a szekrény két oldalán meglehetősen nagy kandelábemak megfelelő lámpatartók vannak. E kérdésben felkértük konzultációra Dr. Schaub Zoltán fóti prépostplébános urat, aki mint egyháztörténész a liturgia szakértője. Véleménye szerint ilyen körmeneti szertartás nem ismeretes, ahol a püspök kocsin vigye a monstranciát, de az mindensetre előfordulhat, hogy eucharisztikus kongresszusokon a püspökök teljes ornátusban vegyenek részt, és így a kocsikon is abban utazzanak. E tényt alátámasztotta Náspay László püspöki titkár úr, aki mint Mikes püspök diakónusa a kíséretben részt vett az 1912. évi Bécsi Eucharisztikus Világkongresszuson, továbbá 1913. június 15-én a Szent Márton-ereklye hazahozatalakor rendezett körmenetben, ahol Mikes püspök mindkét esetben teljes püspöki ornátusban vett részt, és akkor e kocsi is szerepelt. Továbbá alátámasztotta azt a feltevésünket is, hogy a kocsi szerepelt még az 1916-os koronázás idején. A kocsi nem volt sokat használatban, és csak ritkán vették igénybe, az bizonyítja, hogy a tárolás idején oxidálódott rézvereteket egyszerűen aranyos festékkel átfestették, és így több festékréteget találtunk. A kerékvasalások futófelületei, mivel majdnem teljesen épek, bizonyítják a ritka és csak rövid utakon való használatot. A kocsi koráról és készítőiről is beszélnünk kell. Ez a kérdés muzeológiailag rendkívül érdekes, mivel a kocsin több időszak, illetve készítési periódus is felfedezhető. A kocsi alváza kettős nyújtóju, mely kétoldalt fut végig teljes hosszában. Kivitele minden eddigi ismert és közgyűjteményben lévő kocsitól eltérő. Az eltérés abban nyilvánul meg, hogy a nyújtók két-két darabból állnak. Külön-külön kézi kovácsolással, és keresztmetszetük lényegesen erősebb és lekovácsolásuk is eltérő a megszokottól. E nyújtók a kocsiszekrény közepén egymásba illő fecskefarok kovácsolásban találkoznak. A mellső részen lévő hajtóbak szerkezetei is külön-külön kovácsoltak, melyek nagyon szépen képzett kézi kovácsolású csatlakozásokkal kapcsolódnak össze. A nyújtók hátsó részéhez egy paralelogramma elrendezésű ellipszisrugózás tartozik, melybe szervesen illeszkedik a londinerpadka, és ezek együttesem biztosítják a gondolarugózást. A hajtóbak és a nyújtók találkozásában levő tartószerkezet biztosttja a mellső tengely rugózásának 109