Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Helytörténet - Bariska István: A kőszegi evangélikus templom

Kőszegnek, amely 1491-1648 között alsó-ausztriai zálogbirtok volt, csak nagyon nehezen sikerült kivédenie II. Ferdinánd császár és Sennyey István kancellár, győri püspök 1627-1635 között tett első ellenreformációs és templomfoglalási kísérletét.

10 Érdekes, hogy a város a főúri patrónusok elvesztése után, 1630-1670 között vált Sopron mellett a nyugat-magyarországi reformáció egyik mentsvárává. Ami azonban nem sikerült II. Ferdinándnak, azt végrehajtatta I. Lipót a Wesselényi-féle összeesküvés és a magyar rendi alkotmány felszámolása után. Kőszeg is egyedül maradt a már korábban rekatolizált Batthyányiak, Nádasdyak és Széchyek uradalmai szorításában. 1671-1673 között így várta kétségbeesetten a katonai kísérettel Kőszegre érkező Pálffy kancellárt és Széchényi érseket. Először a német, majd a magyar templomból kellett kivonulni, de át kellett adni a parochia- és iskolaépületek kulcsait is, át az egyházi jövedelmeket, míg a prédikátoroknak és tanítóknak azonnal el kellett hagyni a várost. A helyükre betelepített jezsuiták pedig 1677-ben Széchényi György érsek alapítványából katolikus gimnáziumot nyitottak a városban.

11 Az ezt követő felekezeti türelmetlenség drasztikusabb volt a protestánsok korábbi intoleranciájánál, amely példának okáért 1657-ben megtagadta a kápolnaépítést a kőszegi katolikusoknak. Megfélemlítés, zsarolás, perek, üldöztetések vártak a prédikátorokra. Ennek nyomán hagyta el 1681-ben Szenei Fekete István kőszegi magyar szuperintendens is hitét, hogy azután katolikus városbíróként még nagyobb erővel üldözze maga is egykori hittársait. A Thököly-felkelés hatására az 168l-es soproni országgyűlés némi engedményre kényszerült ugyan, de az artikuláris helyekről szóló törvénycikkben a legszűkebb körre szorította a protestáns hitgyakorlatot. Csak az artikuláris helyeken engedélyezték az egyházépítést és a nyilvános istentiszteleteket. Vas megyében a kőszegi uradalomban lévő Nemescsóra és a kemenesaljai Nemesdömölkre esett az országgyűlés választása. Ezzel száz esztendőre száműzte Kőszegről az evangélikus, sőt a kálvini egyház intézményeit, lelkészeit, tanítóit és a nyilvános hitéletet.

12 A nemescsói száz esztendő alatt megfogyatkozva ugyan, de lélekben megerősödve folyt a gyülekezeti élet. Először egy méreteiben alkalmas pajtában rendezték be az imatermet, majd 1702-1703-ban nagy áldozatok árán megépítették a nemescsói templomot is. 1711-ben a harcok elültével a kőszegi Sziget utcában protestáns árvaházat is nyitottak, amelyet 1722-ben helyeztek át ugyancsak Nemescsóba. Ugyanitt alsó tagozatos magyar és német, valamint egy felső tagozatos latin iskolát is nyitottak. így a nemescsói evangélikus kultikus és iskolai artikuláris helynek messzeható regionális szerep és a túlélés missziója jutott. De a száz esztendő alatt kisebbségbe szorult gyülekezet a decretális eskütétel, az aposztázia, a reverzálisok megannyi diszkriminatív kényszere ellenére megerősödve élte meg II. József 1781-ben kibocsátott türelmi rendeletét.

13 2. A GYÜLEKEZET ISMÉT KŐSZEGEN: TEMPLOMÉPÍTÉS A türelmi rendelet lehetővé tette az „acatholicus" felekezetek számára, hogy minden olyan településen saját lelkészt és tanítót alkalmazzanak, templomot és iskolát építhetnek, ahol híveik száma a száz családot meghaladja. A konvent által 1782-ben tartott összeírás szerint Kőszegen 352 evangélikus család 10 591 forint 38 krajcárt jegyzett a kőszegi templom építésére, míg a németzsidányi leánygyülekezet 31 családja 130 forinttal járult hozzá. A lelkészek fizetésére évi 498 forint 83 krajcárt, a tanítói salariumra 202 forint 85 krajcárt ajánlottak fel. Kőszegnek ekkor, 1783-ban 5080 lakosa volt összesen. Ennek 30%-a, azaz 1533 fő volt evangélikus, de ez a kisebbség fizette a városra kivetett adóösszesség aránytalanul 380