Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház

négy oldalról beépített, zárt udvarú, kerített házakról nem történt említés a XIX. század elején. „Az istállók a rónán egy végben vannak; a' hegyek en különösen, vagy szegletre hajítva az ólakkal együtt. A' róhabélieknek, imivei több gabonajok terem, jókora pajtájok vagyon külön építve; de a' hegybéliek nagyobb részint csak a' feljebb említett pitvarban csépelnék, és a' szalmát, valamint a' kevés szénát is, az istállókra és kamarára hányják, melly kémény' nem léte miatt az egész födél alatt szét kóborló füsttől keresztül járatván, a' marhának nem lehet éppen egészséges."

54 A pitvar cséplőtér szerepére való utalás megegyezik a már Bitnicztől idézett szöveggel, akárcsak a nagycsaládra és a családtagok alvási lehetőségeire vonatkozó rész, ezért nem ismételjük. Helyette a lakások és berendezésük korszerűsítésére célzó mondatokat emeljük ki Csaploviístől (Kossitstcu). ,,A' Felső-Lendvai Uradalombéliek, eljárván esztendőnként Magyarok közzé aratni, kaszálni 's csépelni, ott pénzt kapnak vagy gabonát; mellynek árán lakásaikat is felczif rázzák. Szobáikban már nemellyék diófából (mellynek bőviben vannak) készült almáriomot, 's hátas székeket, sőt 'salus ablakokat csináltatnak, 'azért már a' hegyekben három vagy 4 asztalos mester ember telepedett meg. Szereznek magoknak fejér czin, vagy festett oserép edényeket is, mellyeket a' szobában lévő polczra felraknak .. ."

55 Az eddig idézett leírások fontosabb adatait összegezve valószínűsíthetjük, hogy a múlt század elején a szlovén lakóépületek zöme még füstösház, különösen a hegyvidéki szórvány településeken,

50 de már füstöskonyhás házak is voltak, főleg a fejlődlésben előbbre járó — stájer építési (módokat is követő — síkvidéki terület étken. Olyan hegybéli füstösházak dis akadhattak még, melyek" pitvara elől színszerűen nyitott és mennyezet nélküli lehetett. Lényeges még a falazat anyagának megváltoztatására irányuló síkvidéki törekvés is. A XIX. század végére a füstösházakat már felváltották a fejlettebb füstöskonyhás — kályhás szobával iis ellátott — lakóépületek. Összehasonlító tanulságként néhány részletet kiemeltünk Sinkovich Elek 1898-as közleményéből, melyet Bellosics Bálint 1896-os cikke alapján írt: „Házaikat legnagyobbrészt derékszögalakban építik, úgy, hogy a derékszög együk szára a szoba ablakaival az utczára néz. Az anyag, melyből építenek, a fa, fecskesár, vagy tégla. Különösen fecskesárból nagyon ügyesen raknak falakat. ... A szegényebb vend egy szobában húzza meg magát, a vagyonosabbnak kettő, néha három szobája is van. A szoba mellett van a sötét, kormos konyha, melyből sok helyen, ma már azonban nagyobbára csak a régi házaknál, az ajtón át megy ki a füst, nem lévén kémény a házon. A konyha mellett van a kamara. A derékszög másik szárában van az istálló és végül a pajta zárja be az épületet."

57 A füstöskonyhán kívül, érdekes a hajlított házak századvégi gyakoriságára és a „fecskesánból" rakott földfalakra történő utalás. Sinkovich — Bellosics nyomán — a füstöskonyhából fűthető cserépkályhás szobát is bemutatja: „Kicsiny, homályos szobáik meglehetősen tele vannak rakva egyszerű, kényelmetlen bútoraikkal s óriási kályhájukkal. Egy-két fenyőfa-ágy, festetlen vagy virágos, a tetőig megrakva tarka ágyneművel; az egyik szobasarokba állított asztal, néhány szék és láda minden bútoruk. Az asztal két oldala mellett állnak, fal felől, a padok. A hol kell, bölcső vagy bölcsőnek használt teknő és rokka szaporítja az ingóságot; télen a szövőszéket is beállítják az asszonyok. A tarka-barkát kedvelő vend szívesen aggatja tele szobája falait üvegre festett szent képekkel, színes papírból fűzött koszorucskákT kai. Mintegy díszítésül szolgál az ajtó mögött, a falra akasztott tálas. A ter262