Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)
Régészet - Bándi Gábor: A Dunántúl korabronzkori civilizációjának kialakulásáról
A két csoport viszont a Dunántúlon részben egyidős lehetett olymódon, hogy a Zók-Somogyvár csoport élete tovább folytatódott még a Nagyrév kultúra dunántúli korai fázisának időszakában is. 14 Értékelhető stratigráfiai adatok hiányában a klasszikus Vucedol anyagot kronológiailag a Zók-Somogyvár csoport legfiatalabb fázisaként határoztam meg. ' 5 3. A Makó-csoport, Kalicz Nándor által meghatározott eredetéhez hasonlóan, de még erőteljesebben, felvetettem a Zók-Somogyvár csoport déli összetevői mellett, a délkeleti, Al-Dunavidéki származtatás lehetőségét is. ' 6 1966-tól kezdődően, elsősorban a jugoszláv kutatás eredményei, pozitívan megváltoztatták e különböző korabronzkori csoportok további értékelését és vizsgálatát. A S. Dimitrievic által feldolgozott Vinkovci-Trznica lelőhelyen feltárt telep, két dologban is meghatározó fontosságú. 17 1. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a Dráva—Száva-közben, a klasszikus vucedoli típusú leletanyagot, a Zók—Somogyvár csoport anyagával igen közeli rokonságban lévő Vinkovci-csoport két periódusa követi. 18 (E hiteles leletanyag lehetővé tette a Lasinja csoport aeneolitikus priodizációjának tisztázását is, leválasztva anyagából a biztosan későbbi vinkovci-típusú leleteket.) 14 A már ismert Baden-vucedoli stratigráfiai adatok birtokában (Vucedol, Sarvas 20 ) tehát olyan érvényű kronológiai sorral rendelkezünk, mely a Dél-Dunántúlra is alkalmazható. Ezek alapján nagy biztonsággal megállapítható, hogy a Baranyában lévő vucedoli előfordulások is (pl. Zók—Várhegytető), a Zók—Somogyvár csoport előzményének tekinthetők. 2. A Vinkovci-csoport körülhatárolása, s az anyagban ott is, szervesen jelentkező ún. somogyvári edénytípusok legújabb értékelése (S. Dimitrievic, M. Garasanin) 21 , még inkább erősítik azt a korábbi feltételezést, hogy a most már indokoltan és helyesebben SOMOGYVAR— VINKÓ VCI fogalomkörrel nevezhető népcsoporttal próbáljuk körvonalazni a Ny-Kárpát-medence korabronzkorának legfontosabb kialakító tényezőjét. 22 Sajnos ez utóbbi években megjelent magyar publikációkban, bár termékenyen hatottak az idézett jugoszláv eredmények, az önálló Somogyvár csoport fogalma, s ennek kapcsán a dunántúli leletek bizonytalan értelmezése továbbra is jelentkezett. Bóna István, a nagyvejkei lelet közlésével próbálta újra áttekinteni a somogyvári kérdés problémáit. 23 A csoport önállósága mellett továbbra is kiállt, de árnyaltan fogalmazott konklúziója, mégis különös figyelmet érdemel: „A makói csoporthoz való viszonya továbbra is megoldatlan. Annyi azonban bizonyos, hogy a makói csoporttal sem genetikailag, sem etnikailag nem lehet azonos. A somogyvári csoport szigorúan elhatárolt települési tömbje a nagykiterjedésű makói csoport területének csak mintegy kétötödét fedi. Makói típusú szub- vagy szupersztrátuma ugyanakkor miben sem különbözik a makói csoport többi területének leleteitől." 24 Kalicz Nándor és Schreiber Rózsa az utóbbi években, elsősorban a Budapest környéki korabronzkori leletek feldolgozásából kiindulva foglalkoztak a makói csoport kérdéseivel. Eredményeik ma már biztosan igazolják, hogy Budapest területén a Makó csoport jelenti a korai bronzkor első periódusát, majd ezt a Nagyrévi kultúra korai fázisa, s azon belül a Glockenbecher—Csepel csoport követte. 25 Az eredmények bizonytalanságát náluk is a „Somogyvár kérdés" és a zóki körhöz tartozó dél-dunántúli leletek — talán közöletlenségükből adódó — sajátos értelmezése adja. Véleményüket az alábbiak szerint értelmezem: 1. A makói csoport elterjedését — Baranya kivételével —, az egész Dunántúlra érvényesnek tekintik. A hiányzó területen a Vucedol csoport lelőhelyei találhatók, Zók—Várhegytető és még a bemutatásra kerülő Nagyárpád is. 26 2. Mivel a somogyvári kerámiatípusok ÉK-Dunántúl kivételével, területileg fedésben vannak a makói és a vucedolinak meghatározott baranyai lelőhelyekkel, egyeztetésük csak kronológiailag képzelhető el — ha Somogyvár csoport önállóan létezett. Ezt a kérdést, Budapest környéki anyagból kiindulva, a szerzők megkerülik és a Csepel—Hollandi-úti lelőhely, Glockenbecher—Csepel típusú anyagában található somogyvári cilindrikus edénnyel, közvetve igazolják S2
