Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Néprajz - Pusztainé Madar Ilona. A nemesládonyi és tompaládonyi szekér

te a rakomány közepén. Utána az egyik végére felkötötték a rudalókötelet, a másik végét feldugta a rakodó, a rakó rácsavarta a rúdra és visszadobta, akkor a másik oldalvégre akasztották, belehúzták a csigába és meghúzták, majd belecsimpaszkodva visszavezették és megkötötték a jobboldali oldalfán. Jó szorosan, mert a limbusos — gödrös — úton könnyen megcsúszott és eldűlt a lazán kötött rakomány. (Az első világháború után terjedt el a csiga használata, addig csülkölt használtak erre a célra.) Ha nem volt nyomórúd, akkor az oldalfa első végétől jött hátrafelé a kötél a nyújtóig. Cigânycsatot vetettek a kötélre, annál fogva húzták meg. A duplán fogott kötélre vetett hurok neve: cigánycsat. Ha nagyon meg volt terhelve a szekér, a nyújtó alá fustékot ütöttek, utána mentek hátul, merevítőnek. A szálastakarmány szekérre rakása hasonlóan történt, az volt a különbség, hogy azt óvatosabban rakosgatták, nem tiporták annyira, mert lehulott volna a levele. Szalmát, töreket nem igen hordtak, otthon csépelték. A szálasgabona hordását kepihordásnak nevezik Ládonyban. (A 4—5 egymás mellé rakott kereszt neve: képi). A szekeret pontosan úgy szerelték fel, mint szénahordáskor. A gabonakévékből úgy rakták meg a szekér derekát, hogy az elején kezdték, tővel két kévét előre tettek, azt szembeborították kettővel, így a felsősor töve a fenékdeszka közepetáján volt. Utána a szekér hátulsó végére raktak tővel kifelé két kévét, azt is szembeborították. Ismét tővel kifelé kerülő sor következett előlhátul. Most már 3—3 kévét tettek egymás mellé, végül ezek is szembekévék alá kerültek, s meg volt rakva a szekérderék. (Itt nem kötik össze lánccal a szekérderekat, mint az Alföldön.) Azután a sarokra rakták fel az első kévéket vagy szarvkévéket, ismét más nevén lőcskévéket, — jó valogas nagyméretű kévéket válogattak ide, olyanokat amelyek a keresztváll felső kévéi voltak. Utána a két oldalt félig egymásra fektetett lapos, ún. zsinórkévével rakták hátrafelé. (A kereszt alsó, lapos kévéi a zsinórkévék.) A kéve kötése az oldalfára került, esetleg valamivel kijjebb. Szorosan igyekeztek rakni, nehogy megszélledjen a szekér — szétcsússzon a kéve. Egyik-egyik oldalra 10 10 kévét raktak. A szélek kirakása után elől-hátul kirakták a közepét és vőgyeltek. Vőgykévének laposabbakat választottak. A rövidszárú gabona hordásakor keresztbe rakták a vőgykévéket, hosszúszárú esetében pedig hosszúra. Még az is előfordult, ha szép magasra nőtt a rozs, hogy nem kellett vőgyelni. Hatnyolc sort felraktak egymás fölé. Keskeny volt ez a rakomány, a szekér tetejét jó magasra képezték. A gabonaszekér lekötési módja azonos a szénásszekérével. A kötés és a rakomány lebontása fordított sorrendben történik, mint rakodáskor. Hét-nyolc, néha kilenc sort is felraktak a gabonás szekérre. Voltak, akik nem vőgyeltek, azoknak igen nagynak látszott a rakományuk, mert a benyomult rúd felemelte a kévéket, de aki értett hozzá, látta: „de hisz ez nem is vőgyelt." A tehenet igázó emberek között sok volt, aki nagy sráglával alakította ki a szálastakarmány rakóterületét, ilyenkor a sráglavegeknél került megkötésre a nyomórudat rögzítő lánc és kötél. A második világháború után a vendégoldal kezdett elterjedni az ilyen szegényebbsorsúak körében, mert az jóval olcsóbb volt, mint a hosszioldal. A szükséget, a nyári zöldtakarmányt — fonnyadt lucernát, bíborherét, csalamádét — rövidszekéren hordták haza, csak a subert cserélték ki hosszisráglával. Ugyanúgy megformálták a rakomány alapját, mint szálastakarmány esetében. A derekat, az első, hátulsó véget, oldalt, vőgyelést, csak nem raktak 3—4 sornál többet és nem kötötték le. Ősszel, a nagyfajsúlyú termény szállításakor a rövid szekerét használta mindenki. A kukoricát /osztásostól hozták haza. A lőcsfejhez támasztották a mellékdeszkát az oldal fölött, a subert pedig az w/ávdeszkával pótolták ki elöl, így nagyobbították meg a rakóterületét. A rakással úgy igyekeztek, hogy elöl több legyen a teribői, mert így könnyebb a vontatás. A cukorrépát mellékdeszka nélkül hordták. Néhányan kiraktak egy sort az oldal mentén, mások — az állatok erejéhez mérten — csak felpúpozták. A takarmányrépát, a tököt, a répaszeletet a cukorrépával azonos módon szállították. Ku208