Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Néprajz - Csaba József: A hajdina termesztése és felhasználása Vas megyében

majd hengerezéssel tömítik a földet. A művelet, ha korán beérik a rozs : június végén, egyébként július elején kerül végrehajtásra. Vetési célra a java magot használják fel, amit szellős helyen, padláson (hléba) kyópicban tárolnak. Kh-ként 25—35 kg-ot vetnek el. A vetést kézzel végzik. Azért nem használnak vetőgépet, mert rendszerint csak saját szükségletre s mindössze 400—600 négyszögölön, jobbára keskeny parcellákon termelnek hajdinát és ezeken nem lehet, illetve nem érdemes beállítani a gépet. ' ' A kézi vetés módja : A magszórás vetüruhából történik, amelynek két egymásmelletti végét (sarkát) gombra összekötik, majd a jobb vállra akasztják. A másik két ellentétes sarkát bal kézzel összefogják s a ruhában lévő magot jobb kézzel szórják a földre. A lépést bal lábbal kell kezdeni s minden egyes jobb lábbal történő kilépéskor dobják a magot, mely már a dobás elején kezd szóródni. A dobás végén a vetőmag 2 m magasságot is elér, miáltal egyenletesen szóródik szét. A vetést mindig a brázdo vagy a megye mellett haladva kell kezdeni. Ilyenkor a bal kéz a parcella — barázda, mesgye melletti — széle fele esik, míg a jobb kéz, a bevetendő parcella közepe felé. Vető, a magból nem egész marokra valót vesz fel, hanem csak félmaroknyi mennyiséget, amit öt ujjra fogva szór el. A dobás (szórás) klétrlétüen történik. Először inkább jobbra, a következőt kissé balra. És így tovább váltakozva. Arra törekednek, hogy lehetőleg egyenletesen szétszóródva kerüljön földre a mag. Amennyiben a vető visszafele haladva azt látja, hogy itt-ott nem egyenletes a hajdinamag, — ezeken a helyeken a hiányt rászórással pótolja. Ha a vető a föld egyik szélén végig ért, utána a másik szélen visszafelé haladva folytatja a magszórást. Amennyiben széles a köz s emiatt a közép üresen maradt, akkor a harmadik menetet is megtartja (középen haladva) s ezt a területet is beveti. A hajdina teljes kifejlődéséig, beéréséig — a vetéstől számítva — három hónap szükséges. A csákánydoroszlói SIPOS Antal szerint: „v4z elsüa hyónapba köserüre virágzik, — a másodikba bokrosodik, — a harmadikba magra virágzik". Kedvező időjárás esetén a hajdina kitűnő méhlegelő. Azokban a községekben, ahol nincsenek akácosok: a legértékesebb mézelő növény volt addig, míg rendszeresen termesztették. Valósággal ontotta a jóízű, nagy cukortartalmú barna mézet. Az a körülmény, hogy Vas megye egyes falvaiban az utolsó két-három évtized alatt lényegesen csökkent a méhészek és méhcsaládok száma, annak tudható be, hogy újabban kevés helyen termelnek hajdinát, így — kivéve az akácos vidékeket — apadt a mézhozam, úgy annyira, hogy sokszor téli élelemszükségletüket sem tudják begyűjteni a méhek. A hajdina beérése és aratása mindig az elvetés időpontjától és az időjárástól függ. Általában október elején kerül erre sor, amikorra szára pirosodik, a magvak pedig túlnyomó többségben barnák. Az aratás kaszával történik. A levágott hajdina felszedését az asszonyok végzik. Sarlóval kisebb csomót felnyalábolnak s abból kötelet sodornak, azt a tarlóra fektetik s utána sarlóval összehúzott nagyobb mennyiséget ráfektetik, majd a kötéllel a magvas rész alatt megkötik. (1. kép.) Kévekötő fát nem használnak. A kéve neve baba, '

2 pusli vagy kupuc. '

3 A hajdinaszár nagy víztartalma miatt a kévéket a tarlón, lábra felállítják száradni, egymástól kisebb-nagyobb távolságra. Általában egy hétig marad kinn a mezőn. (2. kép.) A hajdinakévéket otthon a pajtába rakják be s addig marad ott, míg sor kerül a cséplésre. Régen csíéphadaruval a pajta földjén verték ki belőle a magot, vagy az udvaron lovakkal vontatott járgányos masinásdX csépelték el, később cséplőgéppel a közös szérűn. Az elcsépelt, illetve cséplőgéptől hazaszállított hajdinaszalmát (3. kép) általában alomnak használják, mert míg a mezőn lábon álló zöld hajdinába szívesen bele harap a marha, — addig száraz szalmáját nem szereti. A 88 éves nagymizdói adatközlőm szerint, gyerek korában a hajdinaszalmát kiterítették a szőlőben, mert alatta kipusztult a vadfű, a talaj pedig porhanyóssá vált. A hajdinapelvát vagy rétre szórták trágyaként, vagy pedig korpa, illetve felaprított kerékrépa közé keverve feletették a tehenekkel. A hajdinamagot cséplés után penyvára teregetve az udvaron vagy a hléba (padláson) száro208