Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Néprajz - Szentmihályi Imre: Egy göcseji kásté

ték a háztól távolabb, és a legértékesebb terményeiket tárolták benne. A faluban csak a leggazdagabbaknál volt kásté. A szegények csak a házukban lévő kamrában tároltak. A jobb módúak földszintes külső kamrában is: lent bort és hombárban gabonát, a padlásán pedig füstölt húst.

28 * Összegezésként megállapíthatjuk az alábbiakat. Göcsej központi vidékén,, a ,,szegek"-ben — összefüggésben a terület sajátos társadalmi adottságaival — a csak itt kásténak nevezett kamrafajta tipikus volt. Ezen olyan emeletes, különálló boronaépületet értenek (egyes adatok szerint annak is csak az emeleti részét!), melynek emeletén gabonát és húst tároltak, földszintjét pedig különféle célokra (kamra, raktár, munkahely, ól) hasznosították. A kásté elsősorban nem a lakóház típusához (egyenes, vagy kerített alaprajzú ház) kapcsolódik, hanem a nép vagyoni helyzetének, rétegezödésének az építészeti vetülete. Csak a legmódosabbaknál volt,, tehát viszonylag kevés helyen. A szegények házon belüli kamrában, a módosabbak különálló, földszintes külső kamrában (kiskamrában) tartották gabonájukat és egyéb értékeiket. A külső kamra és az emeletes kamra, a kásté gazdasági-társadalmi rangjelző szerepére már Plánder, majd Gönczi is utal. Plánder: A kerített házban lévő „kamrákon kívül, minden valamire való gazdának" van egy kástyéja.

29 — Gönczi: „ha a gazda módosabb volt, elmaradhatatlan építmény volt régebben a kástu."

30 Gönczi — 1900 körüli gyűjtése alapján — még kb. „minden 5—6 háznál" jelez egy kástut. Ö azonban az eleve szerényebb igényeknek megfelelő külső kamrákat is kástunak tekinti. A valódi (emeletes) kásté kis töredéke lehetett csak az általa jelzett mennyiségnek. — 1914-ben megemlékezik egy 1905 után tudomására jutott, de általa nem látott háromszintes kástufajtáról is. Lent lúd-ól volt, az első emeleten szerszám raktár, a másodikon pedig gabonás kamra.

31 Az emeletes kásték az épületjelleg és funkció alapján többféleképpen is osztályozhatók. Egyik ilyen tipologizálás lehet, hogy az épület a föld felszínére épített, vagy alsó tere a földbe mélyített-e. Ha a kamrák jellege elsősorban tulajdonosaik gazdasági helyzetének volt is a függvénye, nem tagadható, hogy volt bizonyos kapcsolat a házépítés módja, és a kamrák helye, száma, jellege között. A délgöcseji és őrségi jobbágyfalvak lakossága nagycsaládokban, és 'ennek megfelelően kerített házakban élt. Ezekben 3—4 kamra is volt, és ez általában elegendőnek bizonyult. Ha a módos jobbágy családoknak még további kamrára volt szükségük, úgy egy egyszintes külső kamrát építettek. Többre nem nagyon volt szükségük. Más volt a helyzet a kisnemesi falvakban. Itt szabadon osztoztak birtokaikon, és nem voltak nagycsaládi együttélésre szorítva. Ennek megfelelően nem nagy, kerített, hanem kisebb, téglalap alaprajzú (kiscsaládi) házakban laktak. Ezekben a kamrák száma eleve kevesebb volt, így érthető, ha a leggazdagabb családok megfelelő méretű (emeletes) kamrákat, kástékat építettek.

32 A kamirafélék (benne a kásté) jellege és elterjedése csak így — gazdasági, társadalmi, családszervezeti, építkezési, tehát összes vonatkozásában együtt — vizsgálva értékelhető jól. A kástu-kérdéshez természetesen hozzá tartozik a helyi történeti előzmények és a szomszédnépi (osztrák, szlovén) kapcsolatok tisztázása, a hatások megállapítása is. Ennek a vizsgálata azonban már egy másik tanulmány feladata. 274