Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Kulács László: A sopronhorpácsi Széchenyi-kastély parkjának növényei

Praenorica Folia historico-naturalia,TV (2001) Ezzel több, mint 500-ra emelkedett a parkban fellelhető fás szárú fajok, fajták és változatok száma. így a horpácsi park a megye második legnagyobb fajszámú arborétumává lépett elő. 1967-ben VARGA Gábor erdőmérnök mérte fel a park növényállományát. Munkája eredményeként elkészült a park mindeddig legrészletesebb leírása. Megrajzolta a park térképét, feltüntetve a jelentősebb fák helyét (VARGA és JUHÁSZ, 1967). A kastély 1973-76 évi műemléki átépítését követően a park még mindig példamutatóan gondozott (SELÉNDY, 1977). 1983-ban az Erdészeti és Faipari Egyetem erdőmérnök jelöltjei elkészítették a park geodéziai felmérését, valamint a park rekonstrukciós tanulmánytervét (KENÉSEI és TÓTH, 1983, SZÁLAI, 1983). SZÁLAI Imre növényjegyzéke 290 fásszárú taxont tartalmaz. A 80-as évek második felétől azonban egyre csökkent a park fenntartására fordítható pénz. A rekonstrukciós tervből már nem valósult meg semmi, csak a legszükségesebb fenntartó munkálatokat - kaszálások, utak kapálása - tudták elvégezni. CZÁKA Sarolta 1988-ban már a park égető problémáiról számol be, amely sürgős megoldásra vár (CZÁKA, 1988). A megoldás azonban nem következett be. A rendszerváltás még nehezebb helyzetbe juttatta a kastélyt és a parkot. A Répatermesztési Kutató Intézet állami támogatás nélkül maradt és fennmaradása csak privatizációval valósulhatott meg. Ez azt is jelentette, hogy több mint harmincéves áldozatos munka után az Intézet nem tudta tovább vállalni a védett park fenntartását. Az egykor gyönyörű tájképi kertben a gondozatlanság következében elszaporodtak a gyomfák, bodzák, juharok, kőrisek. Az értékes örökzöldeket benőtte a vadszőlő, az iszalag és a borostyán. A sétautakat több helyen embermagasságú csalánerdő verte fel. A természetes növénytakaró megkezdte visszafoglalni a területet a betelepített növények rovására. Ez a folyamat azonban hosszútávon a park értékes növényállományának pusztulásához vezet. Ezt felismerve természetbarátok összefogásával 1995-ben megalakult a Sopronhorpácsi Széchenyi Kastélyért és Arborétumért Természetvédelmi Egyesület. A tagság társadalmi munkája során kezdetben a legjobban veszélyeztetett idős és értékes fák megtisztítását végezték el, később megkezdődött a káros gyomfák, indás növények eltávolítása. 1997. október 6-án megtörténtek az első faültetések is. Az aradi vértanúk emlékére ültetett tizenhárom platán közül kipusztult három fát az ÖKO-Plant Faiskola által felajánlott csemetékkel pótolták. A 1995 és 1997 között a park növényállományáról készítettem felvételezést, és azt a korábbi állapottal hasonlítottam össze. Az eredmények szerint a parkban található fenyőfélék és változatok száma a korábbról ismert 158-ról 110-re, a lombos fák és cserjék száma 375-ről 244-re csökkent. A parkban jelenleg még mindig közel 350 különböző fásszám növény található, ami azt jelenti, hogy a sopronhorpácsi park a soproni egyetemi botanikuskert után még mindig a megye második taxonokban leggazdagabb arborétuma. A park értékét nagymértékben növeli az idős fák nagy száma. Az idős fák között azonban sok beteg egyed található. Sürgető feladat lenne a park állapotát javító intenzív gondozás, valamint az elpusztult fák pótlása. E munka alapjául készült el 1998-ban a park újabb rekonstrukciós terve (FEKETE, 1998). 51