Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Kulács László: A sopronhorpácsi Széchenyi-kastély parkjának növényei

Praenorica Folia historico-naturalia, ГУ (2001) A következő elágazástól jobbra vezető ösvény a kastély felé vezet vissza. Ebben az irányban néhány lépéssel az elágazás után egy impozáns óriás tuját (Thuja plicata) pillanthatunk meg. Ez az Észak-Amerika nyugati partvidékén honos tuja hazájában 60 m magasra is megnőhet. Ez a példány 21 m-es magasságával és 430 cm-es törzskerületével tűnik ki. Térjünk vissza az elágazáshoz és egyensen haladjunk tovább. Idős ostorfák (Celtis occidentalis) és mezei juhar {Acer campestre) lombja alól kiérve jobb kéz felől idős, 20 m magas oregoni hamisciprusok {Chamaecyparis lawsoniana) vonják magukra tekintetünket. Ez az Észak-Amerikából származó örökzöld az egyik legelterjedtebb kerti dísznövényünk. Kertészeti szempontból elsősorban fajtáinak van jelentősége. Több száz ismert fajtája közül a parkban is számos megtalálható. A hamisciprustól kissé beljebb egy ferde törzsű kanadai hemlokfenyő (Tsuga canadensis) tűnik szemünkbe. Hazája az atlantikus Észak-Amerika, főleg Kanada. Elterjedési területe a Nagy-tavak térségétől délen az Appalache-hegységig terjed. Rövid, lapos tűleveleiről és apró (1-2 cm) tobozairól könnyen felismerhető. Lassan növő, árnyéktűrő faj, amelyet Közép-Európában parkokban ültetnek. Bal kéz felől egy elburjánzott botnád (Phyllostachys viridi-glaucescens) állomány közepén áll egy 15 m magas háromtörzsű kínai szúrósfenyő (Cunninghamia lanceolata). 3-5 cm hosszú hegyes világoszöld, fénylő tűleveleivel, egyenes törzsével a park egyik különleges dísze. Hazájában, Dél-Kínában a monszunesők bőséges csapadékkal látják el. Magyarországon fagyérzékeny. Dunántúli viszonylatban csak az iharosi szárnyalja túl magasságával. Vele szemben az ösvénytől jobbra egy hatalmas szoliter vérbükk (Fagus sylvatica 'Atropunicea') áll. Ennek a változatnak sötét bordóvörös levelei éles kontrasztban állnak világosszürke sima törzsével. A következő útelágazásnál magasodik hazánk legnagyobb zöld duglászfenyője (Pseudotsuga menziesii var. viridis). Ez a közel 150 éves példány 30 m magas, törzskerülete 310 cm. Hazája Észak-Amerika nyugati partvidéke, ahol a kedvezőbb termőhelyeken 55-60 m magasságúra is megnő. Koronája kezdetben kúp alakú, idősebb korban elterebélyesdik. Tűi puhák, szétdörzsölve narancsillatúak. Magyar nevét David DOUGLAS skót utazótól kapta. Tovább haladva jobb oldalon egy örökzöld csoport mellett az ébenfa közeli rokonságába tartozó virginiai datolyaszilva (Diospyros virginiana) látható. Gömb alakú narancsvörös, 3-4 cm nagyságú termései késő ősszel érnek, nagyon fanyar ízűek. Emberi fogyasztásra nem alkalmasak, de a rigók előszeretettel csipegetnek belőle. Az örökzöld csoport szélén egy idős japán áltiszafa (Cephalotaxus harringtonia var. drupacea) terebélyesedik. Velük szemben az ösvény bal oldalán küzd az életben maradásért egy Nyugat-Kínából származó galambfa (Davidia involucrata). Élőhelyén 20 m magasságra is megnőhet. Levelei a hárséra hasonlítanak. Jelentéktelen virágai tömött, gömb alakú fejecskét alkotnak. A virágzatot két nagy fehér fellevél takarja. A virágzó fán ezek úgy lebegnek, mint egy galambcsoport a levegőben. Ezt a fát egy DAVID nevű francia természetkutató fedezte fel a múlt században, amikor Kínában gyűjtött. Kultúrába vétele azonban csak később, a század elején történt. A parkban található 55