Krisztin Ernő szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum III. Évkönyve (Szombathely, 1929)

KRISZTIN Ernő: A Kultúregyesület működése 1927. szeptemberétől 1929. júniusáig

6 Október 6-án szokás szerint megültük az aradi vértanúk emlékünnepéit, amelyen Tóth Kálmán igazgató lélekbemarkoló szavakkal ecsetelte a magyar nemzet golgotajárását. A tulajdonképeni évnyitó Aultürestünk azonban október 29-én volt, amelyen költői lelkületü és megkapóerejű szónokként mutatkozott be dr. Székely László teológiai tanár, akit az irodalmi szakosztály bizalma Finta Sándor lemondása után az elnöki székbe emelt, Finta Sándor másféléven át állott a szakosztály élén, amelybe üj erőt, változatos, széles skálájú életet plántált, úgyhogy az irodalmi délutánok közönsége egyre nagyobb lett és az elmúlt évekhez képest valósággal megsokszorozódott. Az irodalmi szakosztály 1927—28, évi működése ugyanilyen eleven pezsdülésre mutathat rá, amely élénkség nemcsak a szakosztályi üléseken szőnyegre került

1 irodalmi problémák megvitatásában nyert kifejezést, hanem magas színvonalú irodalmi délutánok megrendezéslében is. Az öt irodalmi délután műsorán tizenöt' vasi író szerepelt prózai művekkel és két színdarabbal, köztük Kocsis László költeményeivel és Vándor Kálmán Özv. Varga Ábrisné c. egyfelvonásosával. Egészen új kezdeményezés vol't a gyermekek részére rendezett mesedélutánok, amelyeknek hálás közönsége nem fukarkodott az elismeréssel és kacagó jókedvvel köszönte meg felnőtt barátainak szeretetteljes közeledését. Az egyesület jóhírnevű szavalói

1, mint mindig, most is kész örömmel állították tehetségüket az irodalom szolgálatába, bárha ez sokszor gyakori szereplésük folytán nagy erőpróbát jelentett számukra, Ebből a meggondolásból sarjadt ki a szavalótanfolyarn megnyitása, amellyel az egyesület egyrészt közóhajnak tett eleget, másrészt meg útját akarta egyengetni annak a lehetőségnek, hogy szavalógárdát nyerjen, amelyre oly nagy »szüksége van az egész megyére kiterjeszthető tevékenységében. Régi vágya volt a szakosztálynak, hogy necsak Vasmegye nagyobb városaival tartson fenn élénk összeköttetést, hanem Dunántűi kultűrgócpontjaiba is belekapcsolódjék, hogy minél intenzívebb munkássággal, közös erővel megvalósítható legyen a vidék függetlenítése a főváros szinte nyomasztó egyeduralmától, amely vagy lekicsinyléssel néz el a vidéki tehetségek felett vagy az éles szemmel és szerencsés kézzel kibányászott értéket azonnal megkaparintja és magáénak kezdi vallani. Sopron vol't az első város, amely hívásunkat és célunkat megértette. A nagy és dicső múltra tekintő Frankenburg Irodalmi Kör meghívására 1928. február 25-én ellátogattunk Sopronba, ahol önálló est keretében irodalmi és zeneszámokkal szerepeltünk és tudásunk legjavával igyekeztünk megköszönni azt a magyaros vendégszeretetet és elismerő ünnepeltetést, amellyel a „Hűség városa bennünket megtisztelt. Viszonzásképen március hó 10-én a soproniak-