Krisztin Ernő szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum III. Évkönyve (Szombathely, 1929)

KRISZTIN Ernő: A Kultúregyesület működése 1927. szeptemberétől 1929. júniusáig

8 zására hathatósan emelje. E mellett saját programmjába két kamarazeneest és kettőis évadzáró hangverseny rendezését illesztette, amely utóbbi alkalommal az egyesület zenekarát a soproni honvéd gyalogezred házi zeniekara 65 tagra egészítette ki és részint népszerű, részint klasszikus műsorának tökéletes interpretálásával méltóan fejezte be ezévi működését. De mint a múltban, úgy most is gondoskodott a szakosztály áriról, hogy a művészvilág egy-egy kiváló képviselőjét is meghívja fellépésre, így Jeanne Marie Darré-t, a fiatal francia zongorafenomiénit és a Szombathelyről elszakadt Gyöngyösy Judit gordonkaművésznőt. Mindenesetre nem a rovására kéli írni, hogy több hangversenyről a súlyos viszonyokra való tekintettel le kellett mondanunk. Bensőséges kapcsolat fűzte a zenei szakosztály tagjait Hajós Endre karnagyhoz, aki —• sajnos — 1928. április hó végén megvált állásától és visszatért Budapestre. Hajós Endre kétévi működlése szorosan összefügg a zenekar hatalmas fejlődésével, amelynek mindannyian szerencsés taniui valtunk. Nemcsak mint biztoskezű, alapos tudású karmester és zenélsz dicsekedhetett a rajongók nagy táborával, hanem sokan vannak, akik a rendkívül rokonszenves embert is sajnálják benne. Változás állott be a képzőművészeti szakosztály vezetésében is, ment Vass Béla, aki 8 éven át kitartó szorgalommal és becsületes szándékkal iparkodott a helyiség nélkül álló szakosztály benső életét kiformálni, 1927. májusában lemondott elnöki tisztségéről, amit a szakosztály közbizalma október havában dr, Giay Frigyesre ruházott át, aki eddig alelnök volt. Ugyanekkor Fábián Gyulát alelnökké, Jaksa Istvánt pedig a szakosztály jegyzőjévé választották. Már régi és évenként megismétlődő panasz, ho,gy a szakosztály tagjai részére nem álli rendelkezésre műterem, amelynek hiánya sok tagot valósággal megbénít, mert otthonukban egyáltalán nem 1 tudnak dolgozni, Úgy hisszük, a helyiség kérdés a közeljövőben megoldásra talál és így semmi akadálya sem lesz már a szakosztály intenzívebb munkásságának. Habár ilyen mostoha viszonyok között kellett tengődnie, iá vázolt esztendő folyamán két kiállítást rendezett a szakosztály. Az első kiállítást ábból az alkalomból nyitottuk meg, hogy a kultuszminiszter úr március 3-i szombathelyi tartózkodásakor magas látogatásával múzeumunkat is megtisztelte, a második kiállítás pedig pünkösdkor tett tanúbizonyságot a szakosztály nem egy tagjának művészi felkészültségéről és lelvitázhatatlanul kiforrott tehetségéről. Régi mozgalom lépett a megvalósulás stádiumába, amikor 1927 őszén végre oly hosszú várakozás után megalakult a Képzőművészek Vidéki Szövetsége, amely 1928. január 6-án nyitotta meg nagy reprezentatív kiállítását Budapesten a Nemzeti Szalonban. Erre a ki-