Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

K. Németh András: Ami a megyemonográfiából kimaradt. Wosinsky Mór régészeti kérdőíveinek kiadatlan, középkoros vonatkozásai

«^131 ss* K. Németh András Ami a megyemonográfiából kimaradt Wosinsky Mór régészeti kérdőíveinek kiadatlan, középkoros von a tkozásai A 150 éve született Wosinsky Mórnak — egyéb érdemei mellett — a középkori Tolna megye régészeti kutatásának megkezdését is köszönhetjük, annak ellenére, hogy ezzel a korszakkal elmélyülten sohasem foglalkozott. Első ásatását 1882-ben akkori szolgálati helye, Lengyel közelében, a településhez tartozó Szárazpuszta középkori templománál folytatta; e kutatásról csupán két, mondatnyi terjedelmű beszámoló maradt fenn.

2 Középkori lelőhelyet alaposabban még egy alkalommal kutatott: 1902-ben, pályája vége felé feltárást végzett a Tolnanémedi melletti Gyánton, ahol feltehetően az itteni johannita rendház szántással megbolygatott templomát hozta napvilágra.

3 Wosinsky neve még egy középkoros „feltárással" hozható kapcsolatba: bár nem ő vezette a munkákat, de vélhetőleg az ő sugalmazására ásta ki 1899-ben a bátai bencés apátság kolostorépületeit a helyi tanító.

4 A megye régészeti monográfiájának elkészítéshez folytatott terepbejárásai során Wosinsky szép számmal talált középkori lelőhelyeket is. Ezeket a lelőhelyek általában kétféle objektumot jelölnek. Az egyik csoportba az ekkor még kevésbé bolygatott erődítéseik révén könnyebben felfedezhető, többnyire őskorinak meghatározott, különböző korú és jellegű várakat,' a másikba a szilárd anyagból épített középkori templomokat sorolhatjuk.

6 Középkorinak meghatározott telepet vagy a fentiektől eltérő jellegű lelőhelyet csak 1 TMÖL XIV/6. 16. doboz. Balról jobbra: ismeretlen, Kammerer Gusztáv (?), Wosinsky Mór, Kammerer Ernő. 2 HAUGH 1908. 25. Az ásatásról a Századok is megemlékezett: „Érdekes leletekre bukkantak Tolnamegyében, a Lengyelbe^ tartozó s%ára%pus%tai községben, a régi hatalmas templom helyén, köptük egy nagy més^s^el bevont harangra, mely jelnél kuli s a kutatók állítása szerint régibb volna a% 1317-iki me^ő-tatpai harangnál. Kö^í'l ehbe\ több kelta régiséget is találtak. " Századok 1882. 1 SZILÁGYI 1982. 422. Ld. még KISS 1938. 53. * K. NÉMETH 2002. 284-286. 5 Pl.: WOSINSKY 1896, I. 221-222. o. j. (Ó-Dombóvár—Leányvár; Miklós Zsuzsa szíves közlése szerint valószínűleg a mai Kaposszekcső-Leányvárral azonos); 246 (Felsőnyék-Várhegy); 265-266 (Öcsény—Oltovány); 268 (Ozora—Kálvária); 269 (Pari—Kleine Schanz); 280-282 (Váralj a-Vár fő); 403. o. j. (Értény [-Kepesfa]); 484 (Harc-Nyanyai várrom). (

> WOSINSKY 1896. I. 442 (Kocsola-Pusztaszentegyházi dűlő); 477. o. 2. j. (Majos-Goldgruben); II. 764 (Új-DombóvárBorjád-Éhes-hegv, ma Szakcs-Borjádpuszta-Borjádi-dűlő); 764 (flregszemcse—]Csehipuszta); 766 (Dalmand—Kőkútimajor); 767 (Döbrököz—Tűzkőheggyel szemben); 771 (Értény—Temető); 777 (Pusztahencse—Templomdomb); 789 (Sárpilis—Temető). 1. kép: A tervezett megyemonográfia szerzőpárosa: Wosinsky Mór és Kammerer Ernő pihenés közben. (Koppánys^ántó?, 1900 k.)