Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

bizottságba Szekszárd őstermelő, iparos és kereskedő társadalmának a legjobbjai kerültek. . \ . * * # •••• A város gazdasági életében jelentős eseményt hozott az 1885-ik esztendő. Akkor alakult meg a város harmadik pénzitézete, a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank. Ma már ez a pénzintézet nem létezik, beolvadt a Magyar Általános Hitelbankba és mint ennek fiókja az 1939-ik évig működött, amikor végleg megszűnt. Mint a vármegye egyik nagyobb pénzintézete a gazdasági életben hosszú időn át fontos szerepet töltött be, a város kulturális törekvéseit mindig melegen támogatta és üzletkörében több, ma is létező vállalatot alapított. igazgatóságában és felügyelőbizottságában a vármegye és a város előkelő, a közügyek iránt melegen érző fiai foglaltak helyet. Utolsó vezérigazgatója dr Leopold Kornél volt. * * Mielőtt a kiegyezéstől a világháborúig történt munka lényege, — a várossá való átalakulás következnék, megemlítést kivan a világháború előtti lakosság foglalkozás szerinti összetétele és a lelkieket munkáló egyházak további rövid története. A város lakóinak a többsége minden időben földmüveléssel foglalkozott és — mivel a földek nagyobbik része a halmokon: volt — a főjövedelmi forrást a szőlőtermelést képezte. A filoxera pusztítása után — eléggé nem dicsérhető szorgalommal — úgy helyrehozták a szép szőlőhegyeket, hogy az 1900-as évek elejétől ismét hangosak voltak a szép présházak. A gazdák nagy vendégszeretettel kínálgatták a „hegy levét" és bizony lenézték azt, akinek több „gyertyás" bora termett* A szekszárdi világhírű vörös bort a kereskedők tömegesen keresték fel és az itteni „bikavér"-nek Bécs, Prága, sőt Franciaország is biztos piaca volt. Az akkori szőlőtermelés jövedelmezőségét legjobban bizonyította az, hogy az a gazda, akinek jobb helyen és megfelelően kezelt * A bor erejét a gyertya égési idejével mérték. Ha a vendégen egy gyertya elégése után sem látszott a hatás, az a bor gyenge volt.