Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Szövés

Összefoglalóan a következőképpen csoportosíthatjuk a Tolna megyében dolgozó fafaragókat: I. a: Figurális, kisalakú, a környezet megörökítésére törekvő, életképeket, dísztárgyakat készítők (itt a legjelentősebb a pásztorművészet hatása, a legtradicionálisabb csoport) pl. Csősz István Dalmand, Ambrus Gyula, Babai Mátyás Szekszárd, Határ József Mözs, Szálai Lajos Németkér, Beréti István Nagyvejke. b: Ezen belül egyedi utat folytat pl. Egner József aki csak domborműveket készít. II. Közösségi célokat szolgáló, külsőés belső terek díszítését (parkok, terek, épületek, templomok, temetők) végző faragók (Bocz János, Tusa János, Szemcsuk István, Beréti István, Törő György, Gyárfás Mátyás). III. A használati tárgyak (lakberendezés, fegyver, trófea alátét stb.) készítésében a hagyományokat felhasználók (Szegletes János, Bocz János, Csepeli István, Tusa János stb.) IV. Iparművészet és a faszobrászat irányába való eltolódás (Csepeli István, Bocz János, Feil József stb.). Általában náluk a leglátványosabb a változás, a felhasználhatóság irányában indultak el, munkáig rendkívül változatosak, szinte mindennel megpróbálkoznak. A Tolna megyei fafaragás történetében nagy szerepe volt a faragó táboroknak. A Babits Mihály Megyei Művelődési Központ szervezésében az 1970-es évektől megyei fafaragó táborokat szerveztek Szekszárd környékén. Itt általában évente 12-18 faragó gyűlt össze és dolgozott. Az általuk készített alkotások Szekszárd köztereit és a művelődési házat díszítik. A közös munka tapasztalatszerzésre és egymás művészeti stílusának megismerésére is jó volt. A tábor vezetését Cs. Kiss Ernő fafaragó vállalta, az utolsó ilyen táborra 1993-ban került sor. Hasonló táborokat szervezett a Dombóvári Művelődési Ház is. Az Országos Népművészeti Egyesület az ország különböző területén országos fafaragó táborokat szervezett, ahol előbb a leendő szakkörvezetők képzése folyt. Tolna megyében az első Törő György kezdeményezésére szülőfalujában Szakályban szerveződött 1988-ban, a táborvezető Cs. Kiss Ernő volt. Ettől kezdve hat alkalommal szerveztek itt faragótábort, az elkészült alkotások ma is a település közterületeit díszítik. 1992-től Ozora is bekapcsolódott a nyári táborokat szervező mozgalomba, azóta öt tábort szerveztek: készítettek itt gyermekjátszóteret, díszkaput, buszmegállót, millecentenáriumi emlékoszlopot stb. Ezekben a táborokban Tolna megye fafaragói mellett, a helyi kézműves mesterek is részt vettek. Szövés A szövött textilek bonyolultabb motívumai és a szerkesztési mód, az egyes csíkok egymásmellettisége, lényegében tehát a felület megkomponálása adja, egy-egy regionális stílus jellegzetességét. Tolna megyében több helyi stílus is kialakult. Ezeken belül természetesen mindenütt megleljük az alapelemeket. Az alapelemek nagymérvű elterjedtségéhez hozzájárult még a takácsszőttesek hatása is, amelytől alig mentes valamely stílus. Ha egy-egy terület szőttesanyagát vesszük vizsgálat alá, úgy legfeljebb történeti sorrendiséget tudunk megállapítani, stílusváltozások egymásutánját, a korszakokon belül a kép azonban meglehetősen egységes. Ez az egység természetesen nemcsak a technikából adódik, hanem abból, hogy ahol mustrás szőtteseket készítettek, ott majd minden háznál folyt e munka. A mustrák alkalmazásában pedig az asszonyok erősen ragaszkodtak a hagyományokhoz és amennyiben