Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Máté Gábor: Tanúvallatás a Dél-Dunántúl 1683–1685-ös elpusztításáról (Forrásközlés)

Tudja nyilván, hogy egykor keszthelyiek, csepelyiek hetvenszámú szarvasmarhájukat hajtották el tavaly szüretkor. Tudja, hogy csakhamar a keszthelyi Orbás Iván azon csepelieknek tizenkét szép ökrüket hajtotta el. Ezen tanúnak pedig négy ökrét hajtotta el tapolcai Simon Kovács öccse, Vincze, és Szécsiszigetben lakó Pap Mihók, vázsonyi Kusz János negyedmagával, és tapolcaiak, tihanyiak, veszprémiek az ősszel rajtuk élődvén, hol kétszázan, hol kevesebben itták meg azon csepelyieknek három száz akó borukat, hozták el a vázsonyiak hetven kila búzájukat, az idő alatt mennyi sertésmarhájukat, bárányukat és kenyerüket s mézüket ették meg, lehetetlen megtudni, holott csak ezen tanúnak is tapolcai Nagy György tett hatvan forint ára kárt, harminc szekér szénáját megetette, asztagját csép[e] 1 [t]ette, hetedszámra házánál lakván, vázsonyi Kusz János pedig társaival együtt harminc akó borát megitta, magát elverték, taglották. Ugyan vázsonyi Tóth János, Marton Lőrinc többekkel egy tehénét, tíz tallér érőt levágták, s ott Csepelyen megették. Volt ezen tanúnak kétezer forintfot] érő jószága, minden marhája, jószága odavagyon, kiknek dúlásuk miatt nyolc szép árva gyermek éhen meghalt. Tudja ezen tanú, hogy megírt tapolcaiak, vázsonyiak, keszthelyiek, tihanyiak, veszprémiek hasonlóképpen dúlták, rablották a Somogyságot, úgymint Látrányt, Kilitit, Jutót, Hídvéget, Szentmártont, íreget, Dorogot, Hékutat, Értényt, Hidegkútat, Ősit és egyéb falukat. Tudja, hogy Ősiben Harcsa Mihályt tihanyi Deres Istók kínozta s ölte feleségestől. Ztásben (?) is egy embert, Kis Mihályt feleségestől megkínozta s megölte azon Deres Istók, társaival együtt. Miklósiban pedig Szekszárdi Iván s Éliás rácok, kiliti Desi Imre kínozta meg Komár Gergelyt, Kilitiben Berta Gergelyt. Komár Gergelynek vették volt el közel ezer tallérját, adtak még ugyan benne mintegy háromszáz tallért, a többi a több (!) kínzó hajdúknál veszett, kik közül Vörös Jánost, s Szántódi Mihók gyermekét megfogták volt Tihanyban, de a tűzkor a tömlöcben megégtek.

48. Fono Lukács, Csepely, veszprémi püspök jobbágya, kb. 40 éves, hittel vallja:

A marhahajtás felől, beteg lévén, hallomást vallja, hogy lévén harminc akó bora, vázsonyi Kuti János több vázsonyiakkal és tapolcaiakkal együtt itták meg, csak egy nap négy akó borát, azután pedig kezéhez vévén a pince kulcsát, mind megitták az ősszel. Vallja, hogy csak egyszer is négy hordó borát vitték szekereken a tapolcaiak a Fonyódba (!), s ott itták meg. Tudja, hogy keszthelyi Orbás Iván Csepelyböl feles sertésmarhákat megöletett, megétetett. Tudja, sümegi Pap Miklós nevű katona a télen két lovat, kettőt pedig tapolcai Sós Pál fia, ki Babodról ment oda lakni. Ezenkívül minden élését, jószágát elhordották, volt harminc sertésje], tíz ökre, hat lova, nyolc borjújja], mind elhajtották, most már éhenhaló.

49. Vajda Mihály, Szólád, Sankó Miklós jobbágya, kb. 50 éves, hittel vallja:

Tudja, szóládi 8 ökröt tapolcai Mencseli Istók és Tamás Pap fia,42 Pap Istók hajtották el. Tudja, hogy egy éjjel s egy nap Szólódon lévén Orbás Tamás csobánciakkal, tapolcaiakkal másfél százan éjjel-nappal iván itták meg harminc akó borukat, feles búzájukat, zabjukat és egyéb javaikat elprédálták. Tudja, hogy szóládi Pacskod Györgyöt annyira elkínzotta Mencseli Istók, hogy meg kellett bele halni, ennek is a sok tolvajok mindenét elvitték. Vallja, hogy Szokoly Iván, ki most Sümegen lakik, vett a szótáriakon 63 tallért.

50. Koma Pál, Egres, Torma István jobbágya, kb. 35 éves, hittel vallja:

Tudja, hogy egresieknek és bedegleknek egyszersmind a tapolcaiak hetven ökrüket hajtották el, most Lengyeltótiban lakó Velakik Balás és Velakik Mátyás, tudja, hogy midőn a csobánciak

42 A név kétszer szerepel fordított névsorrendben (Tamás Pap), amely a mesteremberek, foglalkozást űzők esetén gyakori névhasználatra (ragadványnév, mesterségnév használata) utal. Ez esetben arra gondolhatunk, hogy Pap Tamás apja, esetleg ő maga licenciátus vagy református lelkész volt. Ennek némiképp ellentmond, hogy az irat szerint Pap Tamás több rablásban is részt vett. Hasonló a helyzet az iratban többször említett Ferenc deákkal is, akinek teljes neve Vechelius Ferenc volt.

417