Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Thomka Beáta: Kisoroszi 1995

sorozatot, a Seuil kiadó Écrivains de toujours köteteinek kompozícióját tartottam szem előtt. Az egyes kötetek címe a Lautréamont par lui-méme, André Gide par lui-méme modellt követte. Terjedelmük megegyezett azzal, amit a Kalligram Tegnap és Ma sorozatának szerkesztői előírtak. Noha Szegedy-Maszák az én Tolnai-kötetemmel szerette volna indítani a sorozatot, ami 1994-ben meg is jelent, javaslatomra nem ez, hanem az ugyancsak 1994-ben megjelent Ottlik Gézö-kismonográfiája indította a sorozatot. Ezt követte a Tolnai Ottóról írott könyvem, majd 1995-ben a Mészöly-kis- monográfia. Akik fellapozzák e sorozat korai és későbbi köteteit, észlelhetik az eltéréseket, ugyanis a sorozatszerkesztő és egyes monográfusok nem mellékelték az életmű rövid bio-bibliográfiai áttekintését, mások követték az én francia példán alapuló gyakorlatomat.

Ezeknél a külső körülményeknél ennyi évtized után is érdekesebb a folyamat, ami kötetem gyar- lóan rövid kis Bio-bibliográfia fejezetének létrejöttét eredményezte. Többszöri kérésemre sem tudtam sem Mészölyt, sem Polcz Alaine-t rávenni arra, hogy néhány személyes adattal egészítsék ki a hiányzó összképet az 1921-1995 közötti életszakaszról. A határidő szorításában átadtam Mészölynek egy évszámokon, adatokon alapuló jegyzéket és ennek kiegészítésére kértem. Kibővítette vázlatomat, hozzáírt, pontosított, közben rontott, tévedett. Kötetem e fejezete végül kétszerzős, Mészöly-Thomka szöveg lett. Már a kézirat leadása után álltak elő Mészölyök azzal, hogy nem 1948-ban, hanem rájöttek, hogy valójában 1949-ben házasodtak össze. Erre kijelentettem, nincs több változtatás, nem lehet egyszer 48 egyszer 49, mostantól jegyezzétek meg, hogy én 1949-ben születtem, tehát ez a házasságotok éve is, nincs több tévedés. Nevükben is kérem a valamikori és későbbi olvasók elnézését ezért a téves adatért.

Korai olvasója és tisztelője voltam Mészöly Miklós munkásságának, Pozsonyban és Újvidéken is sokan követtük kivételes figyelemmel az 1966-tól megjelenő köteteit. Újvidéki kapcsolatait Béládi Miklós közvetítésével Bori Imre és Major Nándor, számunkra pedig a Híd folyóiratbeli publikációi készítették elő. Ehhez csatlakozott a fiatalabb nemzedék, a Bányai János és Tolnai Ottó által irányított Új Symposion folyóirat. E kiadványban jelent meg első elemzésem Mészöly Saulusáról 1969 januárjában. Minthogy hamarosan körünkben személyesen is megjelent, két-három újvidéki kör és nemzedék is közeli ismerősének tekinthette. Baráti figyelméért, érdeklődéséért nem lehettünk eléggé hálásak neki, azt kezdettől fogva megtiszteltetésként éltük át. A kapcsolat lényegében Jugoszlávia széteséséig fennmaradt, azután pedig részben a Magyarországra került vajdaságiak által folytatódott.

Számomra váratlan volt, ám nem előkészítetlen kijelentése vajdasági kötődéséről, hisz ha filológiai, közlési adatokkal próbáljuk vélekedését alátámasztani, csakugyan említésre méltó újvidéki recepciója és megbecsülése. Jugoszláviában a hatvanas-hetvenes években nem járt olyan mértékű kultúrpolitikai megtorlásokkal a más ízlés és a másként gondolkodás, mint Magyarországon. Mészöly esetében ennek a pécsi Jelenkor és Tüskés Tibor látta kárát. Szederkényi Ervin számára sem volt közömbös, hogy Mészöly jelen van-e a lapban, illetve hogy ha nem tetsző irányt képvisel, vajon vállalhatja-e közlését. Az újvidéki folyóiratok, a Híd, az Új Symposion olyan időkben és olyan szerzőknek biztosítottak megjelenési alkalmat, akik számára adott pillanatban talán ez jelentette az egyetlen nyilvánosságot. E történeti tények és politikai körülmények azonban nem lennének elegendőek annak a rokonszenvnek és kölcsönös elfogadásnak az értelmezésére, amellyel Vajdaságban idősebb, fiatalabb értelmiségiek Mészöly Miklóst fogadták, s amit a jelek szerint jó emlékezetében őrzött meg mindvégig. 1986-ban tíz tanulmány foglalkozott Mészöly Megbocsátás című művével az általam szerkesztett Tanulmányok című tanszéki évkönyvben3. 1991-ben Szörényi László adott ki vaskos tanulmánykötetet tiszteletére 70. születésnapjára, először csupán öt példányban, majd később nyomtatott formában is.

3 THOMKA 1986. A tanulmány kötet szerzői: Balassa Péter, Szörényi László, Thomka Beáta, Fogarassy Miklós, Boros Gábor, Máté J. György, Utasi Csaba, Ladányi István, Piszár Ágnes, Pozsvai Györgyi.

620