Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Balázs Kovács Sándor: „Pöstyénben sok nevezetes esmeretségeket tettem.” A tolnai köznemesség fürdőélete a reformkorban
kezdődik. Szép és felemelő látvány itt a szakállas férfiakat és drága ékszerekkel díszített asszonyokat nézni. A szigorú nemzeti érzés, mely a magyaroknak itt, is merev nehézséget ad, a fiatal dámáknál egészen megszűnik. Ami egy szép magyar nőt meg érdekesebbé tesz, mellyel Páris aranyalmáját elnyerné, a magyar nemzeti jellemvonás, a nemes büszkeség, mely nyájassággal egyesül a szép alakon. Ez a nemzeti érzés, ami Németországban a szabályok közé szorított típusoknál gyakran hiányzik” „Este egy szép nagyteremben bál volt. Díszítés nélkül, gyenge világítás mellett, közepes zenekarral, mégis vidámság helye volt. Nagyon megütköztem azon, hogy az erőt igénylő, tüzes magyar táncokat nem láthattuk, helyettük a német valcert és sossét jól, a menüettet közepesen táncolták. Itt is bemutatták a hölgyek, hogy a kultúrában magasabb fokon állnak, mint a férfiak. Miközben egyes fiatal tisztek és nemes urak vidám jókedvüket közönséges tréfákban találták fel, ők a grácia varázsával ezeket illő korlátok közé szorították. A bál nem volt népes csak hetven személy számoltam’.’ Eissl kifogásolta a sarkantyú, mint lovagi szimbólum használatát a táncteremben: „Lelki szegénységet árul el az, aki a sarkantyú, vagy a kard csörgetésével akar ja fontosságát mindenki tudomására hozni. Ez a szokás itt is elrontotta a vidámságot. Ezen sarkantyús urak egyike tánc közben úgy rugdalózott maga körül, hogy az éles sarkantyú beletévedt az előtte táncoló kisasszony könnyű ruhájába és a gazdagon ráncolt hullámzó fátyolruhát a csípőtől a sarkáig leszakította’.’223 Az Anna-bálok szokása régebbi keletű, mint ahogy hinnénk. A 18. század végén haladó szellemű osztrák nemesek - a Martinovics-féle összeesküvésben vállalt szerepe miatt halálra ítélt Heberstreit főhadnagy kivégzése után - a bécsi Anna-kolostorpincéjében tartották titkos összejöveteleiket. Itt rendezték meg báljaikat is, amelyeken - liberális szellemiségük bizonyítására - még szolgáik is részt vettek. Innen terjedt el Magyarországra. Rendeztek Anna-bált Budán és Pesten, még Párádon és Pös- tyénben, Bártfafürdőn is, de a füredi volt az igazi, a nagy esemény és ez is maradt két évszázadon át. Ma már nem lehet pontosam megmondani, mikor volt az első itteni Anna-bál, de azt igen, hogy azoknak a szentgyörgyi Horváthoknak köszönhető, akik a reformkori Füred társadalmi életének központjába kerültek. Az első Anna-bált valószínűleg 1825. július 26-án rendezte meg Balatonfüre- den a Horváth-házban szentgyörgyi Horváth Fülöp János leányának, Anna-Krisztinának a tiszteletére. A település centrumában álló 1798-ban elkészülő copf-stílusú épületben rendezett első bálon ismerkedett meg Anna leendő férjével, ittebei Kiss Ernővel, aki később a szabadságharc altábor- nagyaként a tizenhárom aradi vértanú egyike lett. A szentgyörgyi Horváth család Zsigmond nevű sarja 1795 előtt két telket vásárolt Füreden a Sa- vanyúvíz-forrás közvetlen szomszédságában, melyek egyikén 1798-ban felépítette házát, s a szomszédos telken kertet létesített. Négy fia közül az első Zsigmond kamarás, aranysarkantyús vitéz, 1810-ben grófi rangot kapott. A másik testvér, Antal lovassági ezredesként 1812-ben elesett a napóleoni háborúban. A harmadik testvér Fülöp János, s a negyedik testvér József, testőr majd kamarás; ők ketten vezették a füredi Horváth-házat. Az egyemeletesre épített ház copfstílusú homlokzata három részre tagolódott: a középső rész falsíkja fölül háromszögletű timpanonban csúcsosodott ki. A későbbi korabeli rajzok és metszetek (1837-től) az immár kétemeletes épület homlokzatának teljes oromzati vonalát egy szintben lévőnek mutatják. A kétemeletes Horváth-ház 1837-ben 84 lakosztályával, 84 szobájával a legnagyobb volt a fürdőtelepen, déli és keleti oldaláról szép kilátást nyújtva. 1842 és 1847 között a magyar reformkor közismert politikusai nagyobbrészt a Horváth-házban szálltak meg, akik valamennyien barátai is voltak a ház gazdáinak.224 A reformkori Balatonfüred társadalmi életének központjában állt a Horváth család. Kiváló üzleti érzékük mindig is azt diktálta, hogy ne sajnálják a befektetéseket tágabb környezetük felvirágoztatására, vendégeik kényelmének tökéletesítésére, mert jól tudták ezzel saját boldogulásukat, anyagi gyarapodásukat is szolgálják. Talán nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy az első füredi Anna-bál megrendezését is üzleti megfontolások diktálták. Ez persze nem zárja ki, 223 idézi: BODROSSY 2013, 462-463. 224 BODROSSY 2013,463. 438
