Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

Nem ijedtek meg a fenyegetésektől. Rögtön a diéta megnyitása után az ifjúság István főherceg, a megválasztandó nádor tiszteletére rendezett fáklyás rokonszenv tüntetést, zenekari kíséret mellett, jelentékeny számú fáklyás részvételével a Grassalkovich palota29 előtt. A főherceg ugyan a kitüntetést - nyilván felsőbb utasításra - el nem fogadta, az ifjak mégis erkölcsi győzelmet arattak, hiszen megrendezték a szimpátia tüntetést, minden tiltás ellenére is. A megmozdulás szervezőinek egyike Berecz Károly jurátus volt, akinek javaslatára a megjelent résztvevők szép csöndben, rendezett sorokban visszaindultak kedvelt találkozó helyükre, a Hollinger kávéházba.30 1848. január 5-én a jurátus ifjak a gyűlölt Haulik György zágrábi püspöknek, a horvátországi illír mozgalom egyik vezérének rendeztek macskazenét, hazaárulónak kiáltva ki a horvát főpásztort.31 Ismeretes, hogy a „legnagyobb magyar’’, Széchenyi István gróf tetteivel már korábban kivívta az országgyűlési ifjúság szeretetét és elismerését. Az 1830-as években több alkalommal is fáklyás zenével tisztelték meg őt a jurátusok. Az 1840-es évek második felére azonban a nemes gróf csillaga már leáldozóban volt, az ifjúság az utolsó rendi diéta idején már Kossuthért lelkesedett. Valósággal bálványozták a kormánnyal szembeni bátor kiállásáért és ragyogó beszédeiért, természetes volt tehát, hogy részére is hódoló tüntetést rendezzenek. Az 1848. február 6-ára tervezett megmozdulás32 azonban a nádor közbelépése miatt végül is meghiúsult, maga Kossuth is jobbnak látta a személyének szóló ünneplés lefújását. Pedig a bátor ifjakat még a helyőrség fegyveres föllépése sem tartotta volna vissza a demonstrációtól: a megbeszélt nap reggelén mintegy százötven magyar ruhás ifjú állt készenlétben, karddal az oldalán, a Hollinger kávéházban gyülekezve. Az üdvözlő beszédet Székely József, az országgyűlési ifjúság egyik radikális vezetője tartotta volna.33 A Kossuth elévülhetetlen érdemeit a metternichi rendszer lebontásában igen nagyra értékelő országgyűlési ifjúság végül március 14-én este 9 óra után talált alkalmat a jeles magyar reformpolitikus előtti, fáklyásmenettel egybekötött tisztelgésre.34

A mai magyar nemzedékek előtt kevéssé ismeretes, hogy - noha már 1783-ban Pozsonyból Budára költöztették a központi kormányszerveket, a korábban egyesített Helytartótanácsot és a Magyar Kamarát, továbbá a legfelsőbb bírói fórumot, a Királyi Kúriát -, az országgyűlések idejére rendszeresen mégis újra Pozsony vált az ország tényleges fővárosává.35 így volt ez a reformkor időszakában is. Az 1847/48. évi utolsó, még a koronázó városban ülésező „örökemlékezetű” rendi diéta idején lényegében két, egymással versengő politikai fővárosa volt az országnak. Az egyik a központi fekvésű, fővárosnak és közigazgatási székhelynek tekintett, erőteljesen magyarosodó Pest-Buda, jelentős számú radikális magyar értelmiségével, a másik az ország Bécshez közeli határán elhelyezkedő, zömében német lakosságú és szellemiségű Pozsony, a törvényhozások és a király(né)koroná- zások színhelye.36 Többnyire a városban őrizték a nagy tiszteletnek örvendő királyi koronát.

29 István főhg.-nek, Magyarország nádorának szállása Pozsonyban, az utolsó rendi ogy. idején a Grassalkovich-palotában volt, az akkori Linia utca 877. sz. alatt. (OGY. NÉVK. 1848, 3.; vö. KUMLIK 1908, 119.)

30 TAKÁTS é. n. [1928?], 469.

31 TAKÁTS é. n. [1928?], 470. A nagyszombati születésű Haulik György (1786-1869) 1837-től volt zágrábi püspök, és ott az „illír párt” támogatója. 1839-től részt vett a felsőtábla ülésein. (PÁLMÁNY 2011,1. 84-85.)

32 Tisztázásra szorul még, hogy Kossuth ünneplésére eredetileg valóban márc. 6-án délelőtt került volna sor, amiként azt Takáts, komoly, megbízható forrás megjelölése nélkül állítja. Ugyanis nyomára akadtunk egy márc. 3-án délelőtt keltezett dokumentumnak, amely megkérdőjelezi Takáts megállapítását. Ráadásul a levél szavahihető, igen pontosan fogalmazó, kebelbéli jurátus tollából származik. Benne a bizonyára „első kézből” értesült szerző azt állítja, hogy ,Az ifiuságKossuthot megtisztelendi ma d. u. Reményiem a’ nádor nem veti magát közbe hogy el ne fogadtassák mint múltkor hasonló esetben" (MNL OL P 483 Magyary-Kossa család. A csal. által lajstromozott ir. 25. cs. H 23 69. Büsbach Péter levele Magyary-Kossa Józsefnek. Pozsony, 1848. márc. 3.) Ha pedig korábban már közbelépett egyszer a nádor, hogy a Kossuth előtti tisztelgésnek elejét vegye, kérdéses, hogy arra mikor kerülhetett sor.

33 TAKÁTS é.n. [1928?], 471.

34 Ld. erről részletesen a Bezerédy Elek általam most közzétett leveléhez írott 40. számú jegyzetet.

35 Az egykorú szóhasználatban a Mohács utáni diéták és a királykoronázások ősi városáról meggyökeresedett az ún. „másod fő-város” elnevezés. Ld. erről például Alváry [?] színházi tudósítását Pozsonyból, 1845. okt. 16-i keltezéssel, a Hond 1845. okt. 21. számában, 318. (Vidéki futár rov.)

36 A város élén álló 100 tagú nagytanács még az utolsó rendi diéta idején is előszeretettel nevezte Pozsonyt Magyarország fővárosának. (Élk 1848. ápr. 30. (19. sz.) 563. Az Életképek szerkesztőjének, Jókai Mórnak az írása a megújult divatlap glosszarovatában, a Charivari-ban jelent meg.)

512