Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
K. Németh András: Fák és erdők a középkori Tolna megyében
ajtókat (oscia domorum) felaprítva elpusztította.137 Az erdős vidékeken a fazsindely elterjedt tetőfedési mód lehetett; Kisszékely 1722-es egyházlátogási jegyzőkönyve megörökítette, hogy a falun kívül álló, középkori eredetű téglatemplomot a török időkben tölgyfazsindellyel (quercinis scandu- lis) fedték be.138 A másik fontos haszonvétel a tűzifa volt. A fát szekérrel szállították el az erdőből, Faddon 1469- ben 40 szekér, Hódoson 1401-ben 200 szekér kivágott fáról esik szó. Faddon 1495-ben az erdőben talált szekeret rongálták meg a hatalmaskodók. 1461-ben arról hallunk, hogy egy gyánti jobbágy fát vett a simontornyai várnagyok familiárisaitól. Ugyanebben az évben Köszvényesen egy nagy erdőrészt kivágásával és a fa elszállításával 100 aranyforint kárt okoztak a hatalmaskodók. A fát nemcsak házak, de különféle ipari létesítmények - tégla- és mészégető kemencék - fűtésére is használhatták. A Mecsekben bizonyára a középkorban is fejtettek mészkövet, amelyből helyben égettek meszet; Meszes faluról - neve és sejthető elhelyezkedése alapján - joggal gyaníthatjuk, hogy lakói mészége- téssel keresték kenyerüket.139 Reuter Camillo a középkori Meszes falut Magyaregregy és Kisvaszar határára tette, annak alapján, hogy onnan „több mészégető helyét" is ismerte,140 igaz, ezek keltezésére nem tért ki. A félvad sertések makkoltatása fontos kiegészítője volt a külterjes disznótartásnak. Sertések erdei legeltetéséről két adatunk van, 1418-ból Gödörfalváról és 1476-ban Fadd környékéről. A különféle hatalmaskodások az erdőket is érintették. Előfordult, hogy az erdőt jogtalanul használták (Apor és Kusd 1314, Máré, Ábel és Kéthely 1459, Szilágy 1350), elpusztították (Ivánfalva 1477, Szilágy 1347), kivágták kisebb vagy nagyobb részét (Arcsa és Henye 1447, Debő 1482, Kazsok 1408, Fadd 1455, Gadány 1447, Hódos 1401, Ivánfalva 1477, Köszvényes 1451, Pabar 1336, Szilágy 1346), jogos birtokosától elcsatolták, az erdőt elfoglalták (Debő 1482; Fadd 1429, 1431, 1435, 1436, 1469; Gyánt, 1360,1411, 1431, 1460; Simontornya 1461), a kivágott fát elszállították (Gadány 1447, Hódos 1401, Köszvényes 1451). Nem magát az erdőt érintette, hanem színhelyül szolgált az erőszakoskodásokhoz az erdő, amikor oda hurcoltak (Battyán 1421), benne megtámadtak (Biród 1534) vagy kiraboltak (Jánosi 1410) valakit. Erdőkre és fákra utaló településnevek Az erdőkkel és fákkal kapcsolatos középkori településneveket a témakört monografikusán feldolgozó Kurcz Ádám István nyelvész által kialakított csoportosítás szerint sorolom fel (’erdő’ jelentésű szavak; egyes fafajok; erdőirtással, fakitermeléssel kapcsolatos kifejezések; erdei állatok a település- nevekben; idegen névadású, erdőre utaló településnevek; idegen névadású, fafajokra utaló településnevek).141 ’Erdő’ jelentéssel a régiségben a mainál jóval több szó bírt, egy részük - berek, csepel, erdő, kerek, liget, ság (?) - Tolna megyében középkori helységnevek részévé is vált. A mocsaras helyeken fekvő erdők korabeli magyar berek neve önmagában is nevet adott két, Berek nevű településnek (1. Nagyberki, Somogy megye; 2. ismeretlen fekvésű) és szintén ez a szó az előtagja Berekal (Cikó-Be- rekalja) és Berekszeg (Dunaszentgyörgy határa) falvak nevének, Csomborberkinek (Nagymányok és Mekényes között) pedig az utótagjában szerepel.142 Csepel (Tamási és Regöly környéke) neve bizonytalan eredetű, de származhat egy ’gaz, dudva’ illetve 'cserje, bokor’ jelentésű köznévből is.143 Erdőpél (Udvari-Péli-erdő) nevének előtagja az erdős környezetre utal. Az ’erdő’ jelentésű kerek földrajzi köznév szintén több településnévben is feltűnik: Kereked (Gyulaj vagy Kurd határa?) a szó 137 KŐFALVI 2006,187. sz. 138 BRÜSZTLE 1878, III. 344. 139 Vö. GULYÁS 2009,104.17. jegyzet. 140 REUTER 1965, 237. 141 KURCZ 2007. 142 Vö. KISS 1988,1.199,204, 339. 143 SZABÓ 1954,42. 57
