Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Balázs Kovács Sándor: Két középbirtokos nemes levelezése a reformkorban. A tolnai Csapó Dániel és a somogyi Czindery László kapcsolata
Csapó Dániel birtok vásárlásaival alakította ki baracsi jószágát. 1818-ban megvette Egerer János 538 holdas baracsi (Fejér megye) és dunaegyházi (Pest megye) birtokát 90 ezer váltóforintos/36 ezer pengőforintos áron. Csapó ezzel megvetette baracsi uradalmának alapjait, s a következő évtizedekben szívós következetességgel vásárolta fel a baracsi közbirtokosok eladásra kínált kisebb nagyobb birtokait. 1821-ben 31 ezer váltóforintért/12400 pengőforintért megvette báró Rudnyánszky József örököseitől baracsi jószágukat27. Ez körülbelül 300 hold lehetett. 1833-ban 1100 pengőforintért újabb 27 holdat, 1834-ben 165 holdat, majd 82 holdat vásárolt a Rudnyánszky családtól. 1839-ben Csapó Vilmos közvetítésével Atzél Antal28 Békés megyei adminisztrátortól vett 26 holdat 1443 pengő forintért. 1843-ban, röviddel halála előtt Csapó Dániel egy 3100 holdas összefüggő, négy majorságra osztott uradalommal rendelkezett Baracson, melynek területe, értéke kétszerese volt a tengelici törzsbirtoknak. Özvegye 1844-ben zálogbirtokként megszerezte Csapó Vilmos teljes dunaszentgyörgyi birtokát, így átmenetileg körülbelül 7500 hold felett rendelkezett. Mindösz- sze egy esetről tudunk, amikor birtokot adott el Csapó. Felesége 65,5 holdas, birtokaitól távol eső erdejét adta el 3144 pengőforintért sógorának, Gindly Antalnak és sógornőjének Báró Bésánné Gindly Klárának. A birtokvásárlás súlyos anyagi tehertételt jelentett. Együtt járt a birtokot terhelő adósságok átvállalásával, újabb kölcsönök felvételével. Az ilyen „önfinanszírozó” birtokgyarapítás csak keveseknek, az igen takarékos és kiválóan gazdálkodó birtokosoknak, mint Csapó Dánielnek és Bezerédj Istvánnak sikerült, akik képesek voltak a birtok hozamát a kölcsöntőke kamatai fölé emelni. A birtok vételárai eltérőek voltak: Csapó Dániel 1818-ban 67 pengőforint holdankénti áron vásárolt földet Baracson. 12 évvel később Dunaszentgyörgyön 33 pengőforintért, 1833-ban Baracson 40 pengőforintért, 1834-ben 45 pengőforintért vett földet. 1839-ben 55 pengőforint/hold áron Baracson.29 Csapó Dániel a birtokbérlettel is megpróbálkozott, elsősorban azzal a formájával, amely a bérlő jövedelmének gyarapítását, tőkéjének hasznosítását, földbirtokának kikerekítését szolgálta. Ilyenkor a vállalkozó bérlőt az árendált birtok kiválasztásánál, a feltételek kialakításánál kizárólag gazdasági szempontok vezették. Gindly Antal Csapó Dániellel társulva vette bérbe testvére, Terézia tengelici birtokát 1820 és 1826 között. Csapó nem csak a veje, nemeskéri Kiss Pál, illetve sógornője birtokát bérelte, hanem 1821 és 1832 között a Tahy-család bölcskei jószágát is. Bár a földesúri regáléjogokat főként zsidók bérelték, a földbirtokosok között is akadt rá vállalkozó. Veje, Kiss Pál30 27 dezséri Rudnyányszky József, (Nagyszombat, 1788. október 28 - Pozsony, 1859. november 24.): római katolikus főpap. Ciszterci apát (1843). A pesti központi papnevelő intézetben 1811-1812-ben a bécsi Pázmáneumban teológiát tanult, 1812-től Léván, 1814-től Buda-Vizivárosban, 1815-től Óbudán káplán, 1817-ben érseki helynöki levéltárnok, 1820-tól szentszéki jegyző, 1822-től helynöki titkár, 1832 decembertől esztergomi kanonok, 1834-től az esztergomi presbitérium igazgatója, 1841-től nógrádi főesperes 1844-ben érseki helynök, 1844 augusztusától a besztercebányai egyházmegye püspöke, 1845. június 8-án Kopácsy Jószef érsek-prímás Esztergomban püspökké szentelte. 1848-ban tevékenyen részt vett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által az ország főpapjai részvételével a katolikus iskolák, a kegyúri jog és az alsó papság anyagi ellátásának kérdéseiről rendezett tanácskozáson. Az 1848-1849-i szabadságharc kitörése után körlevélben szólította fel egyházmegyéje papságát, hogy a magyar kormány rendeletéinek engedelmeskedjék. 1849. május 24-én az ország függetlenségének kinyilatkoztatását ünnepélyes istentisztelettel ülte meg. A szabadságharc leverése (1849. augusztus) után elfogták és a pesti Újépületbe zárták. A szabadságharc támogatása miatt az osztrák haditörvényszék javadalmainak elvesztésére és 6 évi várfogságra ítélte. Miután helynöke 20000 hívének aláírásával sikertelenül próbált számára kegyelmet kieszközölni, a kufsteini várbörtönbe vitték. 1850-ben az esztergomi érsek-hercegprímás tanácsára önként lemondott püspökségéről, ennek fejében kegyelmet kapott, de azonnal a neuburgi zárdába internálták. 1853-ban visszanyerte teljes szabadságát, és Hainburgban telepedett le. 1857-ben a mariazelli zarándoklatra tartó Scitovszky János hercegprímást Hainburgban püspöki díszben üdvözölte. Később Pozsonyba költözött és ott élt haláláig. - MARKÓ 2004, V. 867. 28 borosjenői Atzél Antal udvari tanácsos, békés megyei főispán-helyettes, majd 1848-ig Csanád megye főispánja volt s 1857. március 27-én (oklevél kelte: szeptember 25.) osztrák bárói rangra emelték, fia Lajos alatt 1875. október 5-én a bárói rangot Magyarországra is kiterjesztették, - RÉVAI II. 1911, 281. 29 GLÓSZ 1991, 59-63. 30 nemeskéri Kiss Pál (Miszla, 1799. március 10 - Miszla, 1863. október 21.): császári és királyi kamarás, a fiumei szabadkikötő és a tengermellék kormányzója, a főrendiház tagja, a szardíniái Szent Móric és Lázár-rend vitéze. 1837 és 1848 között fiumei kormányzó, előtte kancelláriai tisztviselő. Kormányzása alatt készülnek a tervek és kezdődnek a munkák a Vukovár-Fiume és Buda-Fiume vasút, valamint a nagykikötő és a hullámgát építésére. Miszlán tetemes segítséget nyújt a református parókia építéséhez. Ferdinánd császártól vásártartási jogot kér Miszlának 1842-ben. Szülei forintosházy Forintos Jozefa és Kiss János királyi udvarnok. Kiss Pál mintagazdaságot hozott létre Miszlán, apósával, a reformkor kiemelkedő személyiségével, Csapó Dániellel együttműködve. Mindketten 412
