Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
K. Németh András: Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében. II. Halászat
pedig talán szintén Tolna megyében felehetett. A részletes 16. századi török adminisztráció és török kori magyar urbáriumok révén újabb 43 faluról tudjuk meg, hogy lakói halászattal is foglalkoztak, főleg a Sárvíz, a Sió és a Kapos mentén.188 Négy esetben 18-19. századi leírások utalnak ekkor még látható, halastavakhoz tartozó gátak maradványaira, két helyen pedig régészeti lelet igazolja az egykori halászatot. A középkori írott források kisebb része származik az Árpád-korból: all. században Fadd, a 12. század végéről Varasd, 1250-ből Gyalán, 1282-ből Kesztölc halászóhelyei ismertek. Okleveles adataink a későközépkorban szaporodnak meg. Kiemelendő, hogy főként 15. századi hatalmaskodásoknak köszönhetően egyedül Fadd, illetve Pabar Duna menti fokainak halászatáról csaknem annyit tudhatunk, mint a többi, több mint két tucatnyi helyről együtt véve, hiszen okleveleink legy- gyakrabban csak a halastavak, halászóhelyek létét, esetleg nevét rögzítik, azok pontos fekvésére, a halászat technikai körülményeire csak ritkán szolgáltatnak információt. 18. századi források, határperek több olyan tavat említenek, amelyek középkori eredetűek is lehetnek. Máté Gábor a Hegyhátról mutatott be több hasonlót: ilyen lehetett a középkori Kéthely közelében, a mai Szalatnak határában a Fekete Berek, az elpusztult Ábel határában (a mai Magya- regregy vagy Kisvaszar területén) az Ábeli-tó, Kárász és Szalatnak határán a Szalatnai-tó, Kárász és Köblény között pedig a Bükkösi-tó.189 A török korhoz időben legközelebb álló, az egész megyét (illetve országot) viszonylag részletesen ábrázoló térkép, az 1780-as években készült első katonai felmérés térképlapjait kellő óvatossággal szintén felhasználhatjuk vizsgálatainkhoz. Több esettanulmány igazolja, hogy egyes térségek vonatkozásában az ekkor ábrázolt utak, csárdák, malmok részben a későközépkori-török kori állapotot rögzítik. Ennek ismeretében vetem fel, hogy a középkori Kecső falu közvetlen közelében - ekkoriban a Tamási és Ozora között húzódó, minden lakott helytől távol fekvő, a Puszta felirat mellett- jelölt, a Tamásiból Ozorára, illetve az Iregből Pincehelyre vezető középkori utak metszéspontjában, a Fürgedi-patakon ábrázolt tó középkori halastó lehet, és ugyanez gyanítható a Pincehelytől nyugatra, a Méhes-völgyben egymás alatt Teiche felirattal ábrázolt két halastóról, amelyek nemrég- igaz, egyetlen tó formájában - még léteztek.190 Az alábbiakban felsorolom azokat a középkori településeket, amelyek határából halászatra utaló írott vagy tárgyi emlék ismert. A helységeket aszerint csoportosítottam, hogy melyik nagyobb folyó (Koppány, Kapos, Sió, Sárvíz, Duna) vagy annak mellékvize mentén helyezkedtek el. Gyakran természetesen nem igazolható, hogy a halászat az említett folyóvizeken folyt, ám a legtöbb esetben mégis valószínűsíthető, hogy a halfogás nem a falvak határában ásott tavakban, hanem a patakok és folyók vizében, illetve a nagyobb vizek kiöntésein történt. Okleveleink a Duna menti ártéri tavak esetében általában kétségtelenné teszik a halfogás helyének és módjának meghatározását és a simontornyai szandzsák defterei is rögzítik, hogy a Sió és Kapos folyókban történő halászat után szedték az adót. A Kapósba Regöly alatt torkolló Koppány folyó mentén feküdt Arcsa, Döröcske, Gerézd, Koppány, Kónyi, Peremarton és Szántó, mellékvizei közül a Baki-víz mellett Bak, a Cserény-kúti-patak mellett Szokolyendréd, a Vörös-víz forrásánál pedig Tői. A Némedi után a Sió vizét növelő Kapos folyó mellett helyezkedett el Bélcs (ma Belecska), Gör- bő, Gyánt, Mártonfalva, Németi és Pincehely, mellékvizei közül a Kondai-patak Ábrahám, a Hár- sas-berki-patak Gyalán, a Méhész-patak Györgyi, az Attala-Inámi-víz pedig Merse és Szil mellett folyott. A Sió rövid Tolna megyei szakaszán csak Ozorán volt halászóhely. 188 A szekszárdi szandzsákban említett Kánya, Henye és Hülye falvakat nem vettem figyelembe, ezek valószínűleg téves olvasat eredményei. Vö. VASS 1978, 159. 189 MÁTÉ 2013,102-103. 190 EKF Coll. XI. Sect. 27. 238
