Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében
asszony édesanyjáról, Szemes Dávidné Paprika Erzsébetről festett képet népviseletben A 1902-ben készült Ocsényi keresztelő című festménye, amelyen a sárközi menyecskeviselet dekorativitását és a keresztelő magasztos, ihletett hangulatát ötvözte egybe." 1 Az 1904-ben készült Mézevőkön ünnepi viseletbe öltözött fiatal pár ül egy fa árnyékában, idillikus hangulatban és környezetben. 1' Több csendéletet is festett Csók István, amelyen népművészeti tárgyak - bokály, butella, mázas tányér, hímzett terítő - jelennek meg. E törekvésben különleges mondanivalót szánt a Tulipános láda című festményének. A „magyar stílben készült csendéletet" mintegy ars poeticának szánta a művész, mint azt a leveleiben megfogalmazott gondolatai is tükrözik. „Magyar piktor magyar képeket fessen" - írta 1910-ben Lázár Bélának. 3 8 „A tulipános láda a szimbólum " - szögezte le a továbbiakban. Képének témája valóban egy jellegzetes dunántúli festett láda, amelynek tetejére két bokályban dús és színes virágcsokrot állított, melyek nagyszerűen „rímelnek" a láda festett virágaival. Középre pedig egy tányérba állítva egy menyecskeviseletbe öltöztetett babát festett. A képet mint új, nemzeti művészi törekvéseinek hírmondóját Párizsból küldte az 1910-es Tavaszi Tárlatra, s a címe ekkor még a súlyosabb mondanivalójú Magyar csendélet volt. A sárközi népviselet később is több festőt megihletett, hiszen a népi életképek és portrék keresett és kedvelt műfajai voltak a 20. század első felének. Áldor János László 4 szekszárdi származású festőművész az 1920-as években több sárközi menyecskeportréval is jelentkezett a Műcsarnok tárlatain. 4 0 Nagy Zsigmond 4 1 3 5 BABUS 1961. 3 6 „A Sárközi keresztelő Szekszárdon. Csók István hírneves festőművészünk képét a Sárközi keresztelőt, mely a fővárosi múlt évi téli képkiállítás egyik kiváló festménye volt, s melyet a kormány megvásárolt, Wosinsky Mór múzeumigazgató közbenjárása folytán a közoktatási miniszter vármegyénk múzeumának ajándékozta. A nagybecsű festmény múzeumunk egyik díszét fogja képezni s helyi érdekű vonatkozásánál fogva is bizonyára nagy érdeklődést fog kelteni. " - idézi TOTTOS 1996. 37. - „A festményen egykor élt őcsényi személyek láthatók. Háttal áll kétsorpántlikás szoknyában Kiss Jánosné született Lovas Éva. O a keresztanya. Keresztelik Korsós Sándort. Karácsony Sára arcát a keresztanya félig eltakarja. A református lelkész Döntök Péter. Mellette Varga Jánosné született Tóth Sára. Mellette Nagy Nyéki Józsefié született Márkus Éva. Következik Mónus Jánosné született Héjjós Éva. Utána két idős ismeretlen nevű nőalak. Jobbról az első Csilus Deák Istvánná született Bogár Judit. A karzaton Lovas István és Szép Magyar urak ülnek. A gyűjtő megjegyzése: A két idős nőalak közül, amelyiknek oldalról látszik az arca (iff. Csapai János Ócsénv, Jókai utca 18. szerint) Sal/ai Éva. A karzaton ülő Lovas István (Tóthné Bogár Éva nagyapja), ekkor 12 éves. Tóthné (Szekszárd, Bródy Sándor utca 24.) szerint a nagyapja volt a festő küldönce. O szaladt el azért a lányért, akiért a művész küldte. Tóthné Bogár Éva tulajdonában vannak olyan fényképek, amelyeket Csók István készített Ocsényben. " - ANDICS 2009/b. „A képen látható Mónus János és Nagy Karácsony Sára (1887-1959) férj és feleség voltak. Nagy Karácsony Sárát a férje agyon dolgoztatta, két vödörrel hordatta vele a vizet a szőlő permetezéshez. Ráadásul a kút messze volt. Elváltak. Nagy Karácsony Sára Görgey Artúr felolvasónője lett. Görgey halála után Horthy Miklós kormányzó idős testvér bátyja, Horthy Istvánnak lett a házvezetőnője Katvmáron. Idős Horthy István halála után hazatelepült Ocsénybe és Gáspár József felesége lett. Gyermeke eg'ik házasságából sem született. A népnyelv Horthy Karácsony Sáraként emlegette. Mónus János fiatal korában híres szoknyabolond hírében állolt. Válása után feleségül vette Héjjós Évát, aki a házasságba hozta korábbi férjétől született. Császár Pál nevű fiát. Közös gyermekük Mónus Éva (1914-1977), fiatal korában a Gyöngyösbokréta tagja, majd 1945 után a népi együttes legendás szervezője volt haláláig. A gyűjtő megjegyzése: Tóthné Bogár Évának (Szekszárd, Bródy Sándor utca 24.) a tulajdonéiban van olyan festmény, amelyet Karácsony Sárától kapott a csatád és Horthy István héizából származik. " - ANDICS 2009/a. 3 8 FARKAS 1957. 51. - A festményt közölte a Pesti Napló 1928. febr. 26-án, a Nemzeti Szalon kiállítása alkalmával. - Lázár Béla (Nagyvárad, 1869. febr. 8. - Budapest, 1950. máj. 28.): művészettörténész, író. Paál László művészetének és képeinek jeles kutatója. Jómódú zsidó polgárcsaládban született, tanári oklevelet szerzett és kezdetben tudósnak készült. Budapesten, Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait. A két világháború között egy évtizeden át az F.rnst Múzeum igazgatója volt. 1928-ban Márk Lajossal megalapította és vezette a Munkácsy-céhet, törzsasztaluk a Japán Kávéházban volt. Felkutatta Párizsban Paál László Barbizonban festett képeit és két alkalommal is rendezett azokból kiállítást. Igyekezett megismertetni a magyar közönséggel a modem képzőművészeteket. Számos művészeti cikket írt a fővárosi napilapokban, művészeti és kritikai folyóiratokban, sőt szépíróként is tevékenykedett. Számos művészettörténeti kötete jelent meg. - MARKO IV. 2002. 134. Áldor János László (Nagyignránd, 1895. - 1944.): szekszárdi származású festő. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, a Magyar Képzőművészek Társulata, a Munkácsy Céh tagja, a Benczúr Társaság ügyvezető igazgatója. Halmy Artúr-díj (1925), a Táj- és Élctképfestészeti Kiállítás III. díja (1927), a Lipótvárosi Kaszinó díja (1932) tulajdonosa. Az első világháborúban hadnagyként az olasz és az orosz fronton harcolt, 1919-ben építészmérnöki oklevelet szerzett a budapesti műegyetemen, de építészettel nem foglalkozott. Képzőművészeti ismereteit 1913-ban Nagybányán Réti Istvánnál, 1923-25 között a szolnoki művésztelepen Fényes Adolf mesteriskolájában szerezte. 1920-tól vett részt tárlatokon. 1926-ban Párizsban cs Londonban, 1928ban Olaszországban, 1939-ben Svédországban járt tanulmányúton, s noha lényegében autodidakta volt, müveivel több díjat nyert. A második világháborúban halt meg, halálának helye és pontos ideje ismeretlen. - MARKO I. 2001. 81. 4 0 Új Idők 1926. nov. 14., Pesti Napló 1928. márc. 18., Tolnai Világlapja 1931. máj. 6. 4 1 Nagy Zsigmond, Gyügyei (Nagybánya, 1872. márc. 14 -Budapest, 1932. nov. 21.): festő. A budapesti Mintarajziskolában, majd a párizsi Julian Akadémián tanult, és 1914-ig Párizsban élt. Pályája elején elsősorban bibliai tárgyú képeket (pl. A Golgotán, Jézus Krisztus és Pilátus, Jézus Krisztus mint fogoly) és a Benczúr-iskola stílusában portrékat festett. 1914-ben Madridba költözött, ahol 1916-ban megfestette a spanyol királyné arcképét is, spanyolországi tartózkodását követően impresszionista jellegű képekkel jelentkezett. 1920-tól Argentínában, 1925-től ismét Európában élt. Több kiállítást rendezett Párizsban, Londonban, Liverpoolban, 293
